Három évvel később

- Tom, ha belevezetsz egy falba vagy valahova, esküszöm…
- Nem foglak semminek nekivezetni. Mindjárt ott vagyunk… kezeket le a kendőről, Bill!
- De látni akarom hova megyek!
- Mindjárt ott vagyunk. Csak még pár… lépj le. Oké, kész vagy?
- Áh! Igen!
- Oké, akkor leveheted…
Bill letépte a kendőt a szemeiről. Tom elmosolyodott, amikor látta, hogy a testvére mosolya hogy lekonyul.
- Komolyan, Tom? Azt mondod elviszel egy különleges helyre, aztán a saját éttermembe hozol?
- Azt mondod nem elég különleges a saját éttermed?
- Amikor majdnem minden nap itt vagyok, akkor nem! Azt mondtad, hogy-

Bill meglepetten felsikított, amikor a testvére félbeszakította egy csókkal; az apró, halovány érintés hamar valami erőteljesebb és szenvedélyesebbé vált, amíg Tomnak eszébe nem jutott miért vannak ott, és elhúzódott.

- Istenem, túl sokat beszélsz. – mosolygott, a hüvelykujjával Bill telt alsó ajkát simogatva.
- Akkor jobb, ha újra megcsókolsz, Tom. Úgy érzem újabb szónoklat fog következni.
- Még nem. Most, hogy csendben vagy, csak figyelj.
- Mire? Nem hallok semmit.
- Pontosan.
Végül Billnek is leesett, és azonnal dühösnek tűnt.
- Hol van mindenki? Ez egy üzlet, az isten szerelmére! Egyszer bízom Andira a dolgokat, és…
- Ma este zárva vagy. – tájékoztatta Tom, miközben megfogta a kezét. – Egy privát buli miatt.
- Nekem erről senki sem szólt.
Bill megindult az ajtó felé, amíg Tom meg nem állította.
- Az asszisztensed kivételt tett… mert szépen kértem.
Miután kinyitotta az ajtót, Tom követte Billt az étkezőbe, ahol minden barátjuk a legnagyobb asztal köré gyűlt össze. Mindenki felállt, és tapsolni kezdett, Bill pedig teljesen ledöbbenve bámult a testvérére. Tom csak elvigyorodott, és az asztalfőhöz vezette őt.
- Tom, mi…
- Csak neked, kicsim. – emelt fel Tom két pohár pezsgőt, az egyiket magának, a másikat pedig Billnek. – A Gemini már egy éve a tiéd, és hatalmas sikere van. És csak miatta, Bill. Megálmodtad, hogy mit szeretnél, és megvalósítottad. Ennél nem is lehetnék büszkébb rád. – csókolta meg Tom, aztán megemelte a poharát. – Billre, és a valóra vált álmára.
- Billre! – emelte meg a poharát mindenki a díszvendégre, Bill pedig csak bámult az ikrére.
- El sem hiszem, hogy ezt te csináltad.
- Hidd el Bill. Most pedig ülj le. – parancsolta Tom, és intett a pincéreknek, akiket Bill addig észre sem vett.
- Catering céget hívtál, Tom? Egy étterembe?
- Hát, nem szolgálhatjuk ugyanazokat a dolgokat, nem?
- Az én kajám nagyon is-
- Tudod hogy értem.

Bill körbenézett az asztalon, amíg a vacsorát tálalták. A szíve pedig elolvadt látván, hogy az összes barátja mind összegyűlt, és merengeni kezdett, hogy az élete milyen sokat is változott.

Ahogy tervezte is, a Galaxy kávézót egy fokkal elegánsabb presszóvá alakították át Gemini néven, rendes asztalokkal, ruha szalvétákkal, bárral. Sikeresen végigcsinálta a felszolgálás menedzsment képzést, és pontosan egy évvel korábban át is vette az éttermet. Azóta minden este teltház volt.

Andi lett Bill asszisztense, aki nagyon szívesen átvette az irányítást, amikor Billnek kellett egy-egy nap pihi. Pár hónaőpja ő is összejött egy Morgan nevű lánnyal, akit Bill egész egyszerűen imádott.

Tom és Gustav végül kibékültek, bár most már egyikük sem érezte magát olyan közel a másikhoz, mint régen. Egy kis idő után, Gustav is erőt tudott venni magán, hogy ne érezze magát olyan kényelmetlenül Tom és Bill körül, bár Georghoz és Andihez hasonlóan ő is kérte, hogy a szerelmes megnyilvánulásokat tartsák a minimumon.

Gustav és Bridget még mindig együtt voltak. 8 hónappal a kapcsolatuk kezdete után, Gustav az ikrek engedélyével elmondta neki az igazat az ikrek kapcsolatáról. A kezdeti döbbenet után Bridget végül rádöbbent, hogy nem is olyan hihetetlen. Bill és Tom gyakorlatilag két idegen voltak, akik egymásba szerettek, és így Bridget vált a legnagyobb pártfogójukká. Ő és Gustav már közel egy éve együtt éltek.

Georg és Jackie szakítottak, és miután átment a Bill által csak ’hímringyónak’ hívott szakaszán, Georg megismert egy lányt, Allysont. Pontosan 4 hónappal az első randijuk után már el is jegyezték egymást, és most közel egy éves házasok voltak.

Morgannek és Allysonnak fogalma sem volt, hogy Bill és Tom igazából ikrek.

Amikor rájöttek, hogy a 4 hálószobás ház túl nagy nekik, Bill és Tom elköltöztek egy kétszobás lakásba. Nem sokkal azután, hogy Bill elkezdett tanulni, ő és Tom meglepték Mary családját azzal, hogy állták a költségét, hogy Mary egy színvonalasabb otthonba költözhessen. Mindketten rendszeresen látogatták néhány havonta.

Tom pedig…

Bill a villáját a pohara széléhez kocogtatta, hogy mindenki figyelmét magára vonja, és felállt, hogy újabb toastot mondjon.

- Oké, szóval ma én vagyok a díszvendég, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Szóval szeretném megköszönni mindnyájatoknak, hogy ma este eljöttetek. Ez az év tényleg egy valóra vált álom volt számomra, és nagyon örülök, hogy ezt veletek ünnepelhetem. – ahogy lepillantott a testvérére, tudta, hogy mindjárt el fogja sírni magát. – És Tomi, nélküled ezt képtelen lettem volna végigcsinálni. Annyiszor feladtam volna, de te nem hagytad, mert tudtad mennyire akartam ezt. Nagyon szeretlek, és hatalmas szereped volt abban, hogy most itt tartunk. – lehajolt, és egy puszit nyomott az ikre szájára, aztán elvigyorodott. – De van még valami, amit ünnepelnünk kéne.
- Bill, ne! – vörösödtek el Tom fülei, ahogy rájött Bill mit készül bejelenteni.
- Te büszke vagy rám, én is büszke vagyok rád.
- Istenem, ez olyan ciki. – takarta el az arcát Tom, és belesüppedt a székébe.
- Tom kapott ma egy hívást, amiben elmondták, hogy a Richmond Magazin megválasztotta a legjobb rádiós személyiségnek. Személy szerint én úgy gondolom, hogy ezt már az első évében is meg kellett volna, hogy kapja, de mindegy. Szóval igyunk Tomra, a férfira, akit mind szeretünk, és a hangra, amit mind hallgatni szoktunk 3-tól este 7-ig!
- Tomra!
- Kinyírlak, ha hazaérünk. – figyelmeztette Tom, amikor Bill is visszaült.
- Remélem, hogy nem. – vágott Bill teljesen ártatlan képet. – Kell majd még ünnepelnünk.

Georg és Allyson mentek el utoljára, Bill pedig kicsit megkönnyebbülten csukta be az ajtót mögöttük.
- Végre! – kiáltotta Bill, az ajtónak dőlve. – Azt hittem sose mennek el!
- Oh, kérlek. – forgatta a szemeit Tom, ahogy felugrott a fényes fémpultra. – Szeretsz házigazda lenni.
- Talán… néha. – ment oda Bill, hogy megölelje a testvérét, és a nyakába bújt. – Tudod mire gondolok most?
- Szerintem ki tudnám találni.
Bill érezte, hogy Tom ajkai már a nyaka felé vándorolnak, és próbált koncentrálni.
- Ki tudod találni mit akarok?
- Azt tudom, hogy én…
- Sajttorta! – puszilta meg Bill Tom orrát, aztán megfordult, és a hűtőhöz ment, majd egy egész tortával a kezében jött vissza. – Mi ez a nézés? – kérdezte ártatlanul. – Mit hittél, mire gondoltam, Tom?
- Sajttortára. Persze. Nem számít, hogy épp most ettünk tortát desszertnek.
Bill visszament a pulthoz, és úgy nézett Tomra, mintha egy kisgyerekkel szórakozna. Még a fejét is megsimogatta.
- Cuki vagy, Tomi. Finom volt az a torta, a krémből pedig vidáman megennék egy egész tállal… de hát, basszus. Ha van sajttorta!
- Milyen buta is vagyok. – nevetett Tom az ikrén. – Milyen fajta?
- Csokis, a kedvencem.
Bill fogott egy kést, és vágott maguknak két közepesen nagy szeletet.
- Lopunk a cégtől, Bill?
- Nem gond, ismerem a tulajdonost. – ugrott vissza Bill Tom mellé, és csendben enni kezdtek. Bill körbenézett a tágas konyhában és felsóhajtott.
- Mi az? – kérdezte Tom.
- El tudod hinni, hogy mennyi minden történt 3 év alatt, Tom? Mindketten befejeztük a fősulit, olyan munkánk van amit szereünk, Gustav és Bridget együtt vannak, Georg megnősült…
- És mi is együtt vagyunk.
- Az a legjobb része. – nyalt le egy kis darabot az ujjáról Bill, aztán hirtelen eszébe jutott valami. – Tom, nekünk nincs is évfordulónk, nem? Tudom, hogy három évnél tartunk, de… nincs hivatalos nap.
- Gondolom. – vont vállat Tom. – A dolgok csak… történtek.
- Igaz. Kell egy évforduló, Tom.
- Oké, de mi legyen? Amikor találkoztunk?
- Nem, akkor még nem bírtál annyira. Amikor először megcsókoltál?
- A szülinapunkon volt az első, amikor komolyan jelentett valamit.
- Gyökér! Csak könnyen megjegyezhetőt akarsz, hogy ne lehessek rád mérges amiért elfelejted.
- Annyira ismersz.
- Mit szólnál a naphoz, amikor először mondtuk ki, hogy szeretjük egymást? Tudom, hogy októberben volt.
- De október hányadikén? Az évfordulónak nem kéne pontos napon lennie.
- Ja, tényleg. – forgatta Bill a szemeit. – Mert ez annyira tipikus kapcsolat minden tekintetben.
- Ott a pont. – mondta Tom, majd tovább gondolkozott a témán a tortáját ízlelgetve. – Október 7. Az lesz az évfordulónk.
Bill nevetve vonta fel a szemöldökét.
- Azt ugye tudod, hogy ha már te választottad, akkor erre a napra minden évben neked kell majd emlékezned?
- Oh. Akkor azt hiszem ez most öngól volt, ugye? – vigyorgott Tom, befejezte a tortát, és leugrott a pultról. – Indulhatunk?
- Ja. – ugrott le Bill is, elmosta a kést, a maradék tortát pedig visszarakta a hűtőbe. Lekapcsolta a lámpákat, és megfogta a testvére kezét. – Menjünk haza.