Bill törölközővel a dereka körül lépett ki a zuhany alól. Napokon át jó hangulatban volt, Tom segítségével, de amikor aznap felkelt, aggodalmak és félelmek kezdték ellepni a gyomrát. Szilveszter volt, és megígérte Georgnak, hogy Tommal elmennek Emily bulijára, de most, hogy már készülődnie ellett, kezdte meggondolni magát.

Tudta, hogy bocsánatot kell kérnie Emilytől, szemtől szemben . Amióta találkoztak, nem volt túl barátságos vele. Udvarias, oké, de a legjobb barátjának a menyasszonya volt. Az udvariasnál kicsit többet kellett volna mutatnia, ehhez képest, bizonyos alkalmakkor kifejezetten bunkó is volt.

Ám nem csak egy kis idegességről volt szó. Valami mélyebb volt annál. Nem igazán tudta megfogalmazni, de egyszerűen volt egy furcsa érzés a gyomrában, ami nehéz kőként csücsült benne, és folyton emlékeztette, hogy mennyire retteg a bulitól. Tom jó munkát végzett a figyelemeltereléssel egész délután, de amint Bill bezárkózott a fürdőszobába, és egyedül maradt a gondolataival, nem tudott nem gondolni rá.

Bill letörölte a kezével a párás tükröt, hogy egy csíkban láthassa az arcát. Amióta vége lett az egyetemnek, kevesebb sminket használt, és nem foglalkozott annyit a külsejével. Főként azért, mert annyi más történt – hazajött, újra Georg, találkozás Emilyvel, és Tom. Az utóbbi időben egyszerűen csak annyi más irányba kellett koncentrálnia.

Viszont ahogy elkezdte tanulmányozni az arca részleteit, arra a következtetésre jutott, hogy nem is volt olyan rossz. Az állandó szépítkezés hiányától nem vált Frankeinsteinné a napok alatt. Még mindig Bill volt, csak kicsit más. Városi fiú volt, aki vidéki fiú lett, aki városi fiú lett, és újra vidéken volt. Normálisnak tűnt, egész egyszerűen, és most az egyszer, ez jó érzés volt. Rámosolygott a tükörképére, aztán végigment a rutinján, egyedül a sminket kihagyva. Nem volt még biztos benne, hogy mit fog felvenni, így nem tudta még kifesteni az arcát. De ahogy saját magát bámulta, rájött, hogy nem utálta annyira az arcát smink nélkül. Nem tervezett továbbra sem így mászkálni, de nem is szégyellte már.

Végül, amikor készen állt, hogy kiválassza mit vesz fel estére, Bill kinyitotta az ajtót, és kilépett a fürdőből. A törülköző a derekán nem takart sokat, a hűvös levegő egyből megcsapta a csupasz bőrét, és végigfutott rajta a hideg. Félúton a szobája felé, Tom megjelent a lépcső tetején, és amikor egymásra néztek, Tom elvigyorodott. Bill elvörösödött, még meztelenebbnek érezte magát, mint volt.

Gyorsan megindult előre, próbált elérni a szobájába, de mielőtt eljutott volna odáig, Tom megragadta a karját a könyökénél, és megfordította. Ahogy Tom lépett előre, Bill úgy lépdelt hátra, és végül, a falhoz nyomva találta magát, a hálószobája ajtaja mellett, egy ijesztőnek tűnő gengszter fiúval maga előtt.

- Jót fürödtél? – kérdezte Tom, amikor Bill mély levegőt vett, Bill pedig csak bólintott, mert máris kezdett gombóc kialakulni a torkában. Soha nem voltak még ilyen közel egymáshoz úgy, hogy valamelyikük ennyire kevés ruhában legyen, arról meg nem is beszélve, hogy ha bárki feljött volna a lépcsőn, kapásból őket látta volna meg.

Tom végigsimította Bill karját, majd a vékony vállai köré fonta az ujját. Bill libabőrös lett, amikor Tom előrehajolt, és összezárt ajkakkal néhány nagyon hosszú másodpercre egy csókot nyomott Bill szájára.

Egy véletlen nyögés tört elő belőle, amikor Tom vigyorogva elhúzódott, és valamit rágni kezdett a szájában. Bill hallotta, hogy ropog valami a fogai között, és amikor Tom újra megcsókolta, és ezúttal a nyelvét is Bill ajkai közé csúsztatta, Bill rájött, hogy Tom biztos cigizni volt kint, mert mentolos cukor íze volt, amivel a nikotint próbálta leplezni.

- Ah – sóhajtott Bill halkan Tom szájába, amikor Tom egyik tenyerét Bill törölközővel fedett fenekére tette, hogy összehúzza a csípőjüket. A játék egyáltalán nem volt fair. Bill szinte meztelen volt, Tom teljesen fel volt öltözve. Bill épp most jött ki a zuhany alól; már eleve fel volt forrósodva, és izgult és ideges volt. – Tom – húzta el a száját, és kicsit elfordította a fejét.

Tom szája töretlen lelkesedéssel érte Bill szája szélét, aztán az állkapcsán át a nyakához vándorolt. Vad borzongás futott végig Bill szervezetén, Tom pedig elmosolyodott a nyakánál. Nem kérdezte Billt, hogy megijedt-e; mindketten tudták, hogy a válasz igen lenne. Helyette, Bill csak szorította a törölközőjét, és hagyta, hogy minden józan esze elszálljon belőle, amíg Tom tovább ostorozta a nyakát.

Végül, Tom apró és finom csókjai egyre lejjebb haladtak, és egyre nyálasabbá váltak a mellbimbói körül. Bill hátravetette a fejét, be is ütötte a fejét, és levegőért kapott az érzéstől. Tom nyelve körbejárta mindkét mellbimbóját, amíg mindkettő meg nem keményedett, Bill testén pedig végig futott az élvezet, egy lejjebb is növekvő probléma irányába.

- Tom – lihegett Bill, és egyik kezét rávette, hogy eltolja a barátja fejét. – Ne… - kezdett bele, de Tom felé nyomta a csípőjét, Bill kérését pedig félbeszakította egy nyögés. – Oh, Jézus – suttogta. – Ne… ne most, és ne itt.

Tom elmosolyodott, és Billre nézett, levegőért kapkodva. A hangja sötét volt, érdes, tele ígérettel.

- Később? – kérdezte, mert ezt vette le Bill szavaiból. Hogy Bill nem fog most semmit engedni, de majd később.

Bill nyelt egyet, és bólintott. Nagyon is szerette volna ezt felfedezni valamikor máskor. Ahogy Tom adott neki egy kis teret, Bill oldalra lépett, és eltűnt a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót, és kint hagyta Tomot egyedül, ugyanolyan izgatottan.

Bill engedte Tomnak, hogy fogja a kezét úton Annie kocsijától Emily házáig. Addigra már többen voltak bent, a buli már el is kezdődött. Bill és Tom azért késtek, mert Bill nem tudta eldönteni mit vegyen fel, és a végén Tomnak úgy kellett kirángatnia a szobájából, esküdözve, hogy ami rajta van szép, jó, tökéletes. Bill kicsit egyszerűnek érezte magát, kék farmerben és fekete pólóban; bőrdzsekiben és, természetesen, a sálban, amit Tomtól kapott karácsonyra.

Bill hiába gondolta magát egyszerűnek, Tom a legkevésbé sem panaszkodott a stílus miatt. Egy része legszívesebben otthon maradt volna, hogy beváltsa az ígéretet, amit korábban kapott. Említette Billnek, Bill pedig elvörösödött, de nagyon jó érvet hozott fel: személyesen kellett bocsánatot kérnie Emilytől. Tom ezt nem tudta vitatni, ezért hát végül mégis eljöttek, Tom tervei pedig el lettek napolva.

Bill elengedte Tom kezét, hogy megnyomja a csengőt, és pár másodperccel később, Emily mosolyogva kinyitotta és üdvözölte a párost.

- Megérkeztetek – mondta vidáman, és arrébb lépett, hogy betessékelje őket. – Georg esküdött, hogy meg fogtok, de én már kezdtem kételkedni.

Bill elvörösödött a nézése alatt. Bűntudata volt, amiért ilyen gonoszan viselkedett vele, amikor Emily egyértelműen nem érdemelte ezt. Annyira édes volt; Georg tényleg nem érdemelte meg.

- Az én hibám – mondta Bill, belépett az előszobába, kicipzározta a dzsekijét, a sálát pedig meglazította. – Nem tudtam kitalálni, hogy mit vegyek fel.

Emily nevetett, Bill pedig elpirult, és lehajtotta a fejét, amikor Tom odalépett, és a derekára tette a kezét.

- Lányok – vigyorgott Emilyre, Emily pedig még szélesebben vissza rá.

- Hát, örülök, hogy eljöttetek. Georg is itt van valahol – mondta, aztán utógondolatként hozzátette –, valószínűleg a konyhában a piáknál.

- Tőle nem meglepő – motyogta Bill, és próbált ellazulni. Úgy érezte, ahhoz kell majd egy kis alkohol is. Ahogy bementek a nappaliba, Bill olyan emberek között találta magát, akinek a nagy részét nem ismerte.

- Szolgáljátok csak ki magatokat, rengeteg pia van.

- Köszi – felelte Bill és Tom is egyszerre. Tom elindult a konyha felé, és amikor érezte, hogy Bill követi, megállt, és határozottan a fiúra nézett. Emily felé pillantott, aztán vissza Billre, Bill pedig értette a célzást, és egyből meg is feszült.

- Én hozok inni – mondta Tom halkan, és közelebb hajolt Bill füléhez, hogy ne kelljen túlkiabálnia az emberek nevetgélését és számára ismeretlen country dalok éneklését. – Te mész és bocsánatot kérsz.

Bill megnyalta a száját, és Emilyhez fordult, mielőtt meggondolhatta volna magát. A lány már elindult másfelé, ezért óvatosan megfogta a karját, hogy megragadja a figyelmét. Amikor Tom már biztos volt benne, hogy Bill azt fogja csinálni, amiért jött, követett egy csapat embert a konyha felé, hogy hozzon pár doboz sört.

Georg előbb vette észre Tomot a konyhában, mint Tom őt, és üdvözlésként a hátár csapott. Tom egyből odafordult a váratlan érintéstől, és egy széles vigyorral találta szembe magát.

- Örülök, hogy nem csináltatok belőlem hazugot – mondta hangosan. Előrenyomta a kezét, és Tom ekkor vette észre, hogy két bontatlan doboz sör volt a kezében. Tom óvatosan elvette, és biccentett Bill barátjának. – Hol van Bill?

- Bocsánatot kér Emilytől – felelte Tom, amikor Georg a szemébe nézett.

A válasz hallatán, Georg bólintott, aztán közelebb lépett Tomhoz, egyértelműen azért, hogy ne kelljen az egész háznak hallania a beszélgetésüket.

- Ő a legjobb barátom – mondta Georg, és kinyitott egy dobozt, amit addig Tom észre se vett, hogy a kezében van. Tom eltűnődött, hogy eddig mennyit ihatott, vagy hogy ez valami figyelmeztetésféle akart-e lenni Tom irányába. Nem tudta eldönteni, hogy Georg fenyegetve érezte magát, vagy csak kicsit részeg volt.

Úgy döntött, inkább az utóbbi, ezért Tom elvigyorodott, és azt felelte:

- Tudom.

- Vigyázol rá – mondta Georg, és Tomnak, ez inkább figyelmeztetésnek hangzott, mintsem kijelentésnek. Bólintott, de feleslegesen, mert egy csapat pasi megjelent Georg mögött, átkarolták a vállát, és egyszerre kezdtek el kiabálni neki valamiről.

Georg figyelme ezzel el is lett terelve egy pillanatra, azt a pillanatot kihasználva pedig, Tom kisurrant a konyhából, mielőtt megkapta volna azt a kioktatást, amit korábbi első, második, ötödik, tizedik randik előtt hallgatott végig az apáktól. Soha nem volt túl kellemes, Tomnak pedig most nagyon nem volt kedve megkapni Bill haverjától.

Tom tekintete egyből megtalálta Billt, amikor a nappaliba lépett, ahol a vendégek nagy része is volt. Bill a lépcső mellett állt Emilyvel, és nagyban bólogatott valamire, amit a lány mondott neki. Tom kicsit remélte, hogy kioktatást kap, de amennyire megismerte Emilyt, ez nem volt túl valószínű.

Tom az egyik doboz sört a kandalló fölé tette, hogy a másikat kinyithassa. Ivott egy kortyot, aztán a falnak támaszkodva nézte tovább ahogy Billék beszélgetnek. Emily Bill karjához emelte a kezét, amitől az egész testtartása mintha ellazult volna, és egy apró mosoly is megjelent az arcán. Bólintott, bármit is mondott a lány, aztán Emily átölelte, a derekánál, mivel Billhez képes nagyon alacsony volt.

Tom tovább itta a sörét, aztán a másikért nyúlt, amikor érezte, hogy Bill és Emily beszélgetése kezd véget érni. Épp amikor megfogta a dobozt, Bill felnézett Emily válla felett az ölelés közben, és azonnal megtalálta a tekintete Tomot. Tom rámosolygott, és ajánlásképpen megemelte a sört, amit Billnek hozott.

Bill mondott valamit Emilynek, aki mosolyogva a fejét csóválta, aztán Bill és Tom megint összenézett, és Bill átvágott a szobán, hogy Tom mellett legyen, ahol az éjszaka többi részét is tölteni tervezte.

Ahogy egyre később lett, Billnek láthatóan sikerült ellazulni. Tom egyszer csak azt vette észre, hogy Bill közelebb ül már hozzá, mint bármelyik lány, akinek hátsó szándékai voltak. Érdekes volt, komolyan, mert Tom egészen biztos volt benne, hogy Billnek még csak olyan gondolatai sem voltak. Egyszerűen csak kezdett előjönni az a flörtölős oldala, amit Bill is beismert.

Egymás mellett ültek a kanapén, mindketten sörrel a kezükben, amíg Georg és Gustav és néhány Tom számára idegen ember ült körülöttük, és történeteket és vicceket meséltek, amiken normális helyzetekhez képest túl hangosan nevettek.

- A seriff sosem jött rá ki volt az – mesélte Gustav mosolyogva.

- Mindig az én szépségem használják, hogy megússzák a dolgokat – mondta Bill, felhúzott orral, és egy fehér végű tincsét átvetette a válla felett.

- Senki nem gondolná, hogy mekkora paraszt vagy mögötte – tette hozzá Georg, és a sörét a szájához emelte.

Bill belerúgott a mellette ülő barátja lábába.

- Nem vagyok paraszt – tiltakozott, aztán Tomra nézett, még közelebb bújt hozzá, és azt motyogta, - olyan gonoszak hozzám, Tomi.

- Szerintem túl fogod élni – nevetett Tom. Bill ekkor megdöntötte az üres sörös dobozát a szájánál, aztán a homlokát ráncolva nézte. Tom egész este hozta őket neki. Eleinte azért, hogy Bill ellazuljon egy kicsit, aztán azért, mert vicces volt, és mire Bill már jó részeg volt, addigra már csak megszokásból. – Még?

- Mmm – bólintott Bill, és a dobozt Tomnak adta, aki a sajátjából is az utolsó kortyot itta meg. Bill megveregette Tom térdét, ahogy felállt, bár nem túl stabilan. – Hugyoznom kell – jelentette be, és elindult a fürdő irányába.

Tom is felállt mögötte, hogy hozzon még sört.

- Kér még valaki? – kérdezte az egész csapatot, és miután megrázták a dobozaikat, mindannyian megrázták a fejüket. Tom hozott még két dobozt a konyhából, és amikor visszaért a nappaliba, és Bill még mindig hiányzott a kanapéról, elindult a folyosón, hogy előkerítse a fürdőből.

Vécélehúzást hallott, aztán vízcsorgást, aztán hosszú pillanatokon át semmit. Tom már épp kopogni akart, hogy ellenőrizze Bill nem dőlt-e ki, de akkor az ajtó kinyílt. Bill hátraugrott és a mellkasához kapott; megijedt, hogy Tom hirtelen ott van. Tom csak nevetett, aztán odanyújtotta a sört Billnek.

Bill óvatosan vette el, és Tom érezte, hogy valami változott a pár percben, amíg külön voltak.

- Csak azért próbálsz leitatni, hogy később csináljunk dolgokat?

Tom szemei elkerekedtek a vád hallatán.

- Nem! – tagadta egyből, a fejét rázva. Ez egyáltalán nem állt szándékában, bár most, hogy említi…

- Mert valószínűleg belemennék – jelentette ki Bill, és Tom bármennyire próbálta, nem tudta értelmezni Bill arcát. Kifejezéstelen volt; nem tudta eldönteni, hogy komolyan mondja, vagy viccel. Miután pár másodpercig csak bámultak egymásra, Bill hirtelen elvigyorodott, és megingott kicsit a lábán.

- Nincs több alkohol neked – mondta Tom, és odanyúlt, hogy visszavegye a bontatlan sört Billtől. Bill kíváncsian nézte, hogy eltűnik a birtokából. Tom szeretett volna élni az ajánlatával, de nem úgy, ha Bill ennyire kész van. De ha kijózanodik, és még utána is áll az ajánlat, akkor Tom nagyon is akarta.

- Valszeg jó ötlet – bólintott Bill, aztán elindult vissza a nappali felé.

Tom úgy követte, mint egy kiskutya; ment utána, amerre csak engedte Bill. Amikor hirtelen megállt a folyosó végén, Tom majdnem nekiment hátulról. Átnézett a válla felett, hogy lássa Bill mit néz. A kanapé körül ülő csoport még mindig ugyanott volt; ugyanúgy beszélgettek és nevettek, de Emily is csatlakozott a többi fiúhoz. Félig Georg ölében ült, és éppen nevetett Gustav egy viccén.

- Bill? – kérdezte Tom finoman, még mindig a jelenetet nézve. Tom tudta, hogy Bill is azt nézi, és a gyanúja be is bizonyosodott, amikor Bill megfeszült látván, hogy Emily megérinti Georg állkapcsát, amikor a csapat többi része épp Emily egyik unokatestvérére figyelt.

- Hmmm? – válaszolt Bill, aztán elszakította a tekintetét a nappaliban lévő emberektől, és helyette Tom szemébe nézett.

- Minden rendben?

- Mmm – bólintott Bill, és egy mosolyt erőltetett az összeszorított ajkaira. – Jól vagyok.

- Szeretnél hazamenni, vagy…?

Bill megrázta a fejét, megragadta Tom kezét, és felemelte. Ránézett az órára a csuklóján, és az üveget megkocogtatta egy körmével.

- Mindjárt éjfél – emlékeztette Tomot. Bill visszanézett a szobába, aztán idegesen meghúzta a sálát, ami még mindig a nyaka körül volt. – Menjünk ki.

Tom bólintott, mert nem igazán volt jobb ötlete, és tudta, hogy Bill csak jobban elszontyolodik, ha ott kell ülnie, és néznie Georgot és Emilyt.

Bill a mellkasa köré fonta a karját, amikor visszamentek a nappaliba, és a csoport mögött kiosontak először a konyhába, ahol Tom visszarakta a söröket, aztán ki a teraszra, ami egy nagy, üres, nyílt mező felé nyílott. Bill leült a lépcső tetején, Tom pedig mellé, a kelleténél kicsit közelebb.

Hűvös volt, és Tom bent hagyta a pulcsiját, de nem akart visszamenni érte most, hogy már kint voltak. Egy pillanatra, elégedett volt azzal is, hogy Bill test-melegét lopja.

- Nem tudom elhinni, hogy megnősül – mondta Bill pár pillanat csend után. A beszéde már kevésbé volt részeg, mint korábban, de még mindig mélyen déli akcentusa volt. Nem nézett Tomra, valamit bámult csak a messzeségben. – Én úgy érzem, mintha még mindig gyerekek lennénk.

Amikor Bill felnézett egyetértést várva, Tom vállat vont. Nem tudta Bill pontosan mit is akar hallani.

- Nekem úgy tűnik tényleg szereti – vallotta be Tom, a piercingjével játszva.

- De ilyen hamar? – tűnődött Bill hangosan, és nézte, ahogy a piercing ide-oda mozog. Tom kidugta a nyelvét, hogy megnyalja az ajkait.

- Mindenkivel másképp van, gondolom.

- Gondolom – ismételte Bill finoman, és elfordult Tom arcától, hogy újra a mezőt nézze. Annyira sötét volt az éjszaka közepén; egyedül a hold és a csillagok világították meg a körvonalakat. – Egy kicsit sajnálom, hogy nem tudok többet itt maradni, hogy megismerhessem Emilyt.

- Maradhatsz, nem? – javasolta Tom. – Az óráid még egy-két hétig nem kezdődnek el, vagy de?

Bill megrázta a fejét.

- Hiányzik a lakásom és Melissa és Cukor – mondta, Tom pedig halkan felnevetett. Bill felé fordult, és összeszűkítette a szemeit. – Ne röhögj a macskámon.

- Csak a neve – mondta Tom, bár már nem is azon nevetett.

Bill elengedte, képtelen volt bármi visszavágást kitalálni.

- Hiányzik a város – mondta, a tekintete pedig nosztalgikussá vált. Előre hajolt, a könyökét a térdére támasztva, és Tom felé nézett. – Amikor visszamegyünk, akarok majd csinálni dolgokat.

- Milyen dolgokat? – kérdezte Tom, és hátradőlt a teraszon, a kezeire támaszkodva.

- Nemtom – vont vállat Bill, és közelebb húzódott Tomhoz. – Randikat akarok. Spontánakat.

- Spontán randikat? – ismételte Tom, felvont szemöldökkel. Még mindig fura volt, párként gondolni magukra. Tom még csak lányokkal volt eddig együtt, és nem igazán tudta mit kéne csinálnia.

- Mmmhmm – dorombolta Bill, és ahogy ő is hátrébb dőlt, közelebb Tomhoz, megérezte a mentolos cukrot a leheletében. – Azt akarom hogy elvigyél az összes titkos helyre, tudod.

- Rendben – egyezett bele Tom. Nem is hangzott olyan rossz tervnek. Újra felült egyenesen, és kicsit megborzongott, ahogy egy hideg szellő megcsapta a bőrét. Közelebb csúszott Billhez, próbált még egy kis test-meleget csórni Billtől, de már mindketten kezdtek kifogyni.

- Fázol? – kérdezte Bill, amikor észrevette a vacogását, Tom pedig bólintott. – Hűvös van – mondta Bill halkan válaszként. A sálát levette a nyakáról, és Tom tarkója köré fonta. Tom elmosolyodott, egy másodperccel később pedig nagy ujjongás hangja jött a házból. Mindketten az ajtó felé néztek, aztán Tom felemelte a kezét, hogy megnézze az óráját.

- Boldog új évet – mondta Billnek, utalva, hogy hivatalosan is éjfél van.

Bill megrántotta a sál két végét, ami még mindig a kezében volt, és Tom fejét közelebb húzta magához, amíg a szájuk már majdnem összeért.

- Boldog új évet – ismételte Tom szájába, aztán megcsókolta.

Jó lesz ez az év.