Tom arra ébredt, hogy egy kar hátulról a dereka alá kúszik, amíg egy másik átöleli őt. Elmosolyodott. Egészen pontosan 10 napja költöztek össze Billel, de azóta is minden reggel azzal az érzéssel kelt, hogy ő a világ legszerencsésebb embere. Megdörzsölte az álmos szemeit, majd megfogta a kezét, és adott rá egy puszit.

- Mennyi az idő? – kérdezte.

- Nem tudom – mondta Bill, a nyakába bújva.

- Érzem a merevedésed – állapította meg Tom. Hátranyúlt, megszorította Bill csípőjét, és még jobban hozzá simult.

- Tudom, hogy szereted – kuncogott Bill, a szokásos reggeli rekedtes hangján. Végigsimította Tom mellkasát, majd nyomott pár puszit az állkapcsára.

- Nem panaszkodom – mosolygott Tom. Fogta Bill kezét, határozottan odatette a saját farkára. Bill az alsóján keresztül köré fonta az ujjait, és elkezdte simogatni. Ha eredetileg nyitva lett volna Tom szeme, most újra lehunyta volna.

- Szóval csinálsz kávét? – kérdezte Bill, Tom első nyögése után.

- Csak kihasználsz? – fordította hátra a fejét Tom. A csípőjét véletlenül sem mozdította el, nehogy Bill kizökkenjen a ritmusból. Bill válasz helyett megcsókolta a nyakát. – Mert működik – vigyorgott Tom. Kezdett annyira felizgulni, hogy akár bankot is rabolt volna Billért.

- Mindig működik – nevetett Bill. Adott még egy puszit Tom arcára, a kezét pedig el akarta venni, de Tom megfogta a csuklóját.

- Ne hagyd abba – kérte. Megcsókolta Bill nyakát, és fokozatosan érezte, ahogy Bill keze ellazul, és újra simogatni kezdi. Szembe fordult vele, végigcsókolta a kulcscsontját, majd áttért a nyaka másik oldalára. Az egyik kezével a hajába túrt, a másikkal a hátát simogatta, és közben érezte, ahogy Bill is egyre szaporábban veszi a levegőt. – Megőrülök érted – mondta halkan a fülébe. Végigsimította a derekát, majd a fenekét, és finoman belemarkolt.

- Oké, eddig bírtam, túl szexi vagy – jelentette be Bill halk, suttogó nevetéssel, és egyből arrébb gurult az ágyon. Tom nem engedte messze, abban a másodpercben mászott is utána.

- Még egy kicsit – harapott finoman a fülébe. Benyúlt a pólója alá, hogy végigsimítsa a testét, aztán a férfiasságához nyúlt. Bill halkan felnyögött. Szinte hozzá se ért, de már megrándult a farka, a csípőjét pedig akaratlanul is megemelte. Bill beletemette az arcát Tom egyik vállába, a másikba pedig erőteljesen kapaszkodott, miközben kínjában újra felé fordult.

- Tom – szólt neki elgyengült hangon. Tom ismételten belecsókolt Bill nyakába, ezúttal apró puszik helyett hosszan, szenvedélyesen, a fogait is bevetve. A derekánál fogva szorította magához Billt, és ahogy finoman, ritmikusan mozogtak együtt, a merevedésük újra és újra egymáshoz simult.

- Tom! – szólt Bill ismét, ezúttal kicsit hangosabban. Tom hirtelen kizökkent az extázisból, és lefogta Bill csípőjét, bár valójában magát akarta ezzel leállítani. Pár centivel arrébb húzódott tőle, csak a kezét fogta a feje mellett. Szerette volna folytatni, levetkőzötetni Billt, beléhatolni, de bármennyire is kívánta, tudta, hogy ennél többet még nem fog kapni. Örült, hogy Bill ennyit engedett neki. A szemébe nézett, mindketten elmosolyodtak.

- Jó reggelt – köszönt Tom.

- Szóval mondtál valamit a kávéról… – mondta Bill. Tom felvonta a szemöldökét.

- Én semmit nem mondtam a kávéról.

- De-de, azzal kezdted, hogy „szerelmem, készítek neked kávét”.

- Aljas rágalom – vigyorgott Tom.

- Így volt, hallottam – erősködött Bill. – Én mondtam, hogy nem kérek, de azt mondtad ragaszkodsz hozzá.

- Mert mindig ilyeneket mondok...

- Azt is mondtad, hogy le fogod tagadni.

Tom elnevette magát. Imádta Bill humorát.

- És mi lesz, ha nem csinálok? – kérdezte kihívóan.

- Az összes csipszes zacskót kibontom résnyire, hogy megszikkadjanak!

Tom fogta magát, és Bill fölé gurult.

- Te kis passzív-agresszív rohadék – kiáltott fel.

- Pontosan – vigyorgott Bill. Tom próbált nem figyelni a merevedésére, de amikor megérezte, hogy még Billnek is áll, nem bírta ki, hogy ne csókolja meg. Bill viszonozta is, egészen 2 másodpercig, amikor kellemetlen hangot adott ki, és elfordította a fejét. – Reggeli szájszag – énekelte.

- Nem érdekel – énekelte Tom ugyanazon a dallamon. Adott még pár szándékosan idegesítő puszit az arcára, majd mielőtt nagyon belejött volna, felállt az ágyról, és elindult a konyhába.

- Tudod, hogy tökéletes vagy? – kiáltott utána Bill.

- Tudom – felelte Tom, és nekiállt a kávéfőzésnek.

Amikor először bemutatták őket egymásnak, Tom azonnal tudta, hogy ő kell neki. Amikor Bill mondta, hogy házasság előtt nem szeretne szexelni, Tom azt gondolta, hogy semmi gond nincs ezzel. Tom azt hitte bármeddig képes kontrollálni magát, de néhány hónap után rá kellett jönnie, hogy ez hosszú távon mégsem olyan egyszerű.

Eleinte perverznek érezte magát, hogy a Billel töltött éjszakák előtt és/vagy után egyből elvonul kiverni, de tudta, hogy Bill se veszi zokon. Bár a nemi életük így elég érdekes volt, Tom nem volt hajlandó a kapcsolatukat emiatt feláldozni. Ahhoz túlzottan szerette Billt. Ha más párok a világ két végéből is fenn tudnak tartani távkapcsolatokat, akkor ő is tud várni még egy darabig.

Már nem tinédzserek voltak. Mindketten a diplomájuk megszerzése előtt álltak, dolgoztak, eltartották magukat. Hasonló céljaik voltak, hasonlóan látták a világot, és az egész egyszerűen… Így tűnt helyesnek. A barátai próbálták lebeszélni az összeköltözésről is, azt mondták 4 hónap után még túl korai, de Tom egy pillanatra sem kételkedett. Nem egy rosszul működő kapcsolattal a háta mögött most érezte azt először, hogy képes lenne egész életében maga mellett látni ezt a férfit.

Azt mondjuk Tom sem hitte volna, hogy a zuhanyzás valaha is a reggeli rutinja része lesz, de az összeköltözés óta minden felkeléskor szembesülnie kellett vele, hogy mekkora csábítás együtt aludni vele. Mindkettejük érdekében muszáj volt könnyítenie magán, hogy a nap folyamán szexen kívül másra is tudjon gondolni.

Megindította a vizet, de le se emelte a zuhanyrózsát, helyette automatikusan a farkát vette a kezébe. Visszagondolt arra, hogy milyen érzés volt Bill férfiasságát érezni az ujjai között. Elképzelte, ahogy Bill most is ott fekszik az ágyban, és ugyanezt csinálja. Vajon lassan, érzékien simogatja magát, vagy gyorsan és erőteljesen...? Tom az utóbbi mellett döntött, mivel túl sok ideje nem volt, hogy kényeztesse magát. Szombat reggel alkalmából szeretett volna minél hamarabb visszabújni Bill mellé. Egész héten nem volt idejük lustálkodni, ezért alig várta, hogy együtt töltsék legalább a reggelt. Csalódottságára viszont amikor visszament a szobába, Bill ölében már ott volt a laptopja.

- Mi jót nézel? – kérdezte, miután visszahuppant mellé.

- Valaki felrakta a tételeket, de mindegyiket egyenként becsomagolva, úgyhogy azzal szarakodok.

Tom a fejével befurakodott Bill karja alá, és a mellkasára feküdt.

- Azt hittem már mindegyik megvan.

- Igen, de azért jó összehasonlítani – vont vállat Bill. Megsimogatta Tom fejét és adott rá egy puszit, de Tom érezte, hogy közben nem rá figyel.

- Nem ér rá egy kicsit? – nézett fel rá, az ajkát biggyesztve.

- Ne haragudj – kérlelte Bill, majd átkarolta a nyakát, és megszorongatta a fejét. – Ha hétfőn megbukok, akkor egy egész évet csúszni fogok. Ez most nagyon fontos.

- Értem – sóhajtott Tom. Annyira nem érte váratlanul, Bill már hetek óta állandóan ezzel volt elfoglalva. Egy vizsga miatt sem látta még, hogy ennyit stresszelt volna. – Akkor gondolom este Gustav bulijára se jössz?

- Nem, de mondtam, hogy te nyugodtan menj.

- Biztos?

- Persze, lazíts egy kicsit. Már amúgy is régen volt, hogy nélkülem mentél volna valahova. Beszélj ki a haverjaiddal, panaszkodj, hogy milyen szar velem élni, meg ilyenek. Rúgj ki a hámból.

- Majd elmondom mindenkinek, hogy állandóan kávéfőzésre kényszerítesz.

- Tessék, megy ez neked – vigyorgott Bill. Tom még egyszer megcsókolta, aztán inkább hagyta tanulni.

Tomnak rá kellett jönnie, hogy egyedül lenni egy nagyobb bulin egész egyszerűen szar. Az első pár órában még nagyon jól érezte magát a barátaival, de ahogy nőtt az elfogyasztott alkohol mennyisége, a hangulat pedig fokozódott, egy idő után mindenki a párjával vagy párkereséssel volt elfoglalva. Éjfél felé Tom már azon kapta magát, hogy egyedül keres sört a konyhában, aztán egyedül üldögél a kanapén, és unalmában már híreket olvasgat.

- Szar ez a buli – huppant le mellé egy srác váratlanul. Ismerős volt neki, néhányszor már találkoztak bulikon is, és közös órájuk is volt, de az istenért se jutott eszébe a neve.

- Ja – bólintott Tom. Legalább nem csak ő gondolja így. Tovább olvasta a cikkét, de mire egy bekezdés végére ért, már el is felejtette miről szól.

- Baszd meg, nem te vagy Billnek az az új pasija? – nézett rá a meglehetősen ittas fiú.

- De.

- Hol hagytad?

- Otthon. Hétfőn lesz egy vizsgája, amire tanulnia kell.

- Tényleg, ti már össze is költöztetek! A picsába.

Tom a szemöldökét ráncolta. Mégis ki ez a srác, és honnan tud ennyit róluk?

- Ne haragudj, de ezt honnan tudod? – kérdezte. Többször látta már, de nem emlékezett rá, hogy valaha is beszéltek volna.

- Billtől?

Tom kicsit hülyének érezte magát, amiért arra nem gondolt, hogy Billnek lehetnek olyan barátai, akiket ő nem ismer. A srác nevetett, és káromkodott még egy sort.

- Daryl – nyújtotta a kezét. – Múlthéten találkoztam Billel, akkor mondta. Baszki, azt ugye tudod, hogy nagyon szerencsés vagy?

Tom büszkén elmosolyodott, és visszagondolt arra, hogy reggel milyen érzés volt Bill mellett ébredni. Igen, tudta, hogy szerencsés srác.

- Megkérdezhetem honnan ismeritek egymást?

- Ericet ismered, ugye? – kérdezte Daryl. Tom bólintott. Túlzás, hogy ismeri, de Bill egy keveset beszélt Ericről, az exéről. – Na, ő a szaktársam. Baszki, azt tudod, hogy nagyon nagy mákod van? Eric állandóan Billről dicsekedett.

Tom kezdte egyre kényelmetlenebbnek érezni ezt a beszélgetést. Ericről csak annyit tudott, hogy tavaly együtt voltak egy darabig, de állítólag óriási seggfej volt. Billel közösen megegyeztek, hogy nem fogják egymás előző kapcsolatait feszegetni. Neki is volt néhány, Billnek is volt pár, de a részletekbe soha nem mentek bele. Erre most jött ez a Daryl gyerek, és magától elkezdett beszélni róluk… Tom őszintén szólva nem annyira akarta hallani.

- Mesélte, hogy egy csaj se tud úgy szopni, mint Bill.

Tom megfagyott, és most először felnézett rá. Daryl csak vigyorgott rá, és vicceskedve a könyökével megbökte Tom felkarját. Az arckifejezése üres volt, de közben a telefonját majdnem szétroppantotta. Nem akarta elhinni, amit hallott.

- Figyelj, én nem ítéllek el – folytatta a srác. – Én imádom a puncit, de láttam a régi képeket Billről, és baszki, azért azt az arcot én is megbasznám.

Kész, Tomnak muszáj volt felállnia. A telefonját zsebre vágta, mielőtt berepedt volna a képernyő a szorításától, a poharát pedig erőteljesen levágta a dohányzóasztalra.

- Baszd meg, a barátomról beszélsz!

- Mi bajod van, ember? – kiabált Daryl értetlenül. Csodálkozva nézett, de látszólag nem igazán fogta fel a helyzetet. – Épp azt mondom, hogy nem zavar, hogy buzik vagytok.

Tom keze ökölbe szorult, legszívesebben behúzott volna neki egyet, de látta, hogy néhány ember már így is őket nézte. Rengeteg válogatott káromkodás kezdett felgyülemleni benne, de inkább fogta magát, és elindult az ajtó felé. Udvariasságból maradni akart még egy órát, de úgy döntött mindenki jobban jár, ha inkább most lelép. Nem volt hajlandó ezt a homofób faszt hallgatni.

- Tom – szaladt utána Gustav. Megragadta a vállát, és hátrafordította. – Ez mi a fasz volt?

- Semmi – üvöltött rá Tom. Amikor látta Gustav milyen ijedten néz rá, összeszedte magát. – Bocs – mondta, és megveregette Gustav vállát barátian. – Felidegesített az a fasz – biccentett a kanapé felé.

- A melegtéma?

- Nem csak az. Leült mellém, és elkezdte magyarázni, hogy hogy megdugná Billt.

- Kidobjuk? – ajánlotta Gustav.

- Hagyd csak – csóválta a fejét Tom. – Amúgy is menni akartam lassan, nem vagyok túl jól.

- Biztos?

- Aha. De nektek jó szórakozást, ha kell, akkor reggel szólj és segítek majd takarítani.

- Áh, Georgék itt alszanak, megoldjuk majd, de kösz azért.

- Oké, akkor szia.

- Helló.

Tom arra ébredt, hogy egy kar hátulról a dereka alá kúszik, amíg egy másik átöleli őt. Egy ideje fent volt már, de nem mozdult. Bill nyomott pár puszit a tarkójára és a hátára, majd amikor megállapította, hogy Tom valószínűleg még alszik, óvatosan eltávolodott tőle, és kimászott az ágyból.

Tom összeszorította a szemeit, és nagyot nyelt. Nem akart Bill felé fordulni, látni az arcát, és a szemébe nézni. Félt, hogy akkor Bill látni fogja, hogy valami baj van, és akkor összevesznek, és akkor nem fog tudni tanulni és aludni, és hétfőn miatta bukik meg. Nem, ezt semmiképp nem engedhette meg. Ezért inkább hátat fordított Billnek, és a délelőtt nagy részét a fal felé fordulva, alvást színlelve töltötte.

Próbált nem gondolni arra, amit Daryl mondott. Egész éjjel meg akarta magyarázni magának, hogy csak egy részeg idióta volt, de az a bizonyos mondat a fejébe égett. Egy csaj se tud úgy szopni, mint Bill. Nem akarta elhinni, hogy ugyanarról az édes, ártatlan Billről beszélnek, akihez még ő is alig érhet hozzá. Visszapörgette magában az összes beszélgetésüket, amiben az exeiről volt szó, de egyikben sem szerepelt az, hogy hogyan elégítette volna ki őket, sőt. Bill határozottan állította, hogy egy barátjával sem feküdt le. Arra nem kérdezett rá soha, hogy leszopta-e bármelyik volt barátját. Magától értetődőnek vette, hogy nem. Biztos volt benne, hogy ezt a faszságot csak Daryl találta ki… de mi van, ha mégse?

Érezte, hogy Bill leül az ágy szélére, majd finoman hozzáér a vállához. Összerezzent.

- Szívem? – szólította meg finoman. Tom a lepedőbe markolt, és erőteljesen az ajkába harapott. Tudta, hogy muszáj lesz felkelnie.

- Hmm? – fordult hátra.

- Kész az ebéd. Nem akarsz felkelni? – kérdezte Bill. Olyan aranyosan, törődően, hogy Tom szíve összeszorult. Megfogta a karjánál fogva, és behúzta maga mellé az ágyba. Hátulról átkarolta, és a nyakába temette az arcát.

- Nem – mondta. Bill felnevetett.

- Mikor értél haza?

- Nem tudom. Kettő körül. De már aludtál.

Bill kihúzott egy kispárnát a dereka alól, megfogta Tom kezét, és adott rá egy puszit.

- Azt hittem később jössz. Milyen volt?

- A szokásos – hazudta Tom.

Még erősebben szorította Billt. Ez most jó volt. A vihar előtti csend. Egész nap kerülte vele a beszélgetést. Ha tehette, inkább csak megölelgette őt, és bátorította, hogy az utolsó napon még hajtson rá a tanulásra, Bill pedig örült ennek, mert pontosan erre volt szüksége. Tomnak pedig arra, hogy végre véget érjen ez a rémálom, és Bill megnyugtassa, hogy Daryl hülyeségeket beszélt.

Hétfőn olyan volt a munkahelyén, mint egy lelkes sztahanovista, hogy elterelje a figyelmét arról, ami otthon vár rá. Annyira frusztrált volt egész nap, hogy azt hitte ennél rosszabb már nem lehet, de amikor hazaért fél ötkor, és Bill még mindig nem ért haza a vizsgájáról, akkor megtapasztalta mi az igazi szenvedés. Egy éve leszokott már a dohányzásról, de nem bírta ki, muszáj volt előhalásznia a dugicigijét is. Mire Bill megérkezett 17.20-kor, már a negyedik szálnál tartott, és fel-alá mászkált a lakásban.

17.21. A bejárati ajtó kinyílt.

- Hármas! – kiáltotta Bill diadalittasan. Beszaladt a szobába, még a cipőjét se vette le, és azonnal Tomhoz rohant. Átkarolta a nyakát, és elkezdte összevissza puszilgatni a fejét és az arcát. – Hármas, Tom, egy isten vagyok! – lelkendezett.

- Ügyes vagy – mondta Tom. Ő tényleg próbálta őszintén mondani. Tudta, hogy örülnie kéne, de annyira feszült volt, hogy egy mosolyt is alig tudott kipréselni magából. Ezt Bill is észrevette, összezavarodva elhúzódott tőle.

- Minden oké?

- Te komolyan leszoptad a volt barátod?

Bill szemei elkerekedtek, és ijedten tett egy lépést hátra. Tom tudta, hogy nem ez volt a legkíméletesebb módja annak, hogy feltegye ezt a kérdést, de nem bírta most kerülgetni a témát, muszáj volt túllennie rajta.

- Mi? – kérdezte Bill döbbenten.

- Szombat este Eric valamelyik random haverja odajött hozzám, és elkezdte magyarázni, hogy Eric mennyit áradozott arról, hogy mennyire jól szopsz.

Bill elkapta a tekintetét és meglazította a nyakkendőjét.

- Ez nem egészen így történt - mondta halkan, lehajtott fejjel.

Tom eddig akárhányszor arra gondolt, hogy Daryl talán igazat mondott, szorítást érzett a szívében. Most, amikor Bill ezt kimondta, már olyan érzés volt, mintha összeroppant volna, de nem csak a szíve, hanem vele együtt a tüdeje, a gyomra, és minden belső szerve.

- Szóval le se tagadod? – kérdezte Tom elfojtott hangon. A szíve dübörgött. Le kellett hunynia egy pillanatra a szemét, és mély levegőt vett, hogy ne most fakadjon sírva.

- Nem, nem így értettem – mondta Bill gyorsan, de Tom nem hagyta befejezni.

- Szóval hazudott? Kérlek mondd, hogy nem szoptad le.

- Nem... Mármint igen, de nem… Csak… Én…

Bill összevissza beszélt, a tekintete pedig ugrált Tom és a szoba különböző pontjain lévő bútorok között. Amíg ő egyre jobban pánikolt, Tom egyre dühösebb lett.

- Jézusom Bill, mással is eljátszottad ezt a „várni akarok házasságig” faszságot, vagy én vagyok az egyetlen?

- Mi? – nézett Bill riadtan. – Meg tudom magyarázni…

- Kibaszottul remélem is, hogy meg tudod magyarázni – mondta Tom. Most már határozottan kiabált. – Végig türelmes voltam veled, bemeséltem magamnak, hogy hé, megéri, mert így ha odáig eljutunk, legalább biztosan én voltam az egyetlen, erre most kiderül, hogy az egésszel csak szopattál?

- Kérlek, Tom, ne legyél dühös – kérlelte Bill, gyenge hangon.

- De igenis kibaszottul dühös vagyok – üvöltötte Tom. Meglepődött a saját hangerején is, idegességében a haját húzta. – Basszus, velem van valami baj? – kérdezte egy fokkal halkabban.

- Nem – próbálta mondani Bill, de Tom nem is figyelt rá, még nem fejezte be.

- Szűz vagy egyáltalán? Hány másik faszt szoptál le?

- Baszd meg, Tom – üvöltött rá Bill. Tom majdnem hátraugrott. Soha nem hallotta még Billt kiabálni. Ijedten nézett rá, miközben Bill elindult felé. – Ha ez annyira kibaszottul fontos neked, akkor gyere, legyünk túl rajta.

Bill megfogta Tom nadrágját, és egy határozott mozdulattal a boxerével együtt lerántotta róla, ezzel együtt pedig le is térdelt elé.

- Mit csinálsz?

Tom megpróbálta visszarángatni a ruháit, de Bill nem engedte neki. Megfogta a farkát, és gyors mozdulatokkal pumpálni kezdte. Minden más esetben felizgatta volna ez, de most csak kényelmetlenül érezte magát. Lefogta Bill karját, és megpróbálta levakarni magáról, de Bill olyan erősen szorította a combját, hogy mozdulni se tudott.

- Gyerünk Tom, tudom, hogy ezt akarod – mondta Bill keserűen.

- Nem, Bill, mi a faszt csinálsz? Hagyd abba!

Megfogta a csuklóját, és erőteljesen ellökte magától. Majdnem hátraesett a mozdulat következtében. Fogta a nadrágját, és visszahúzta.

- Azt akarod, hogy könyörögjek? Az felizgatna? – kérdezte Bill, még mindig a szoba közepén térdelve.

- Baszd meg, Bill – mondta Tom a fejét rázva. Felvette a cipőjét, de be sem kötötte, már indult is az ajtó felé.

- Nem, Tom, te baszd meg – kiabált utána Bill. – És akkor gyere vissza, amikor hajlandó leszel végighallgatni!

Órák kellettek, mire Tomnak sikerült eljutnia arra a pontra, hogy tényleg hajlandó legyen. Nem csak arra, hogy végighallgassa Billt, hanem hogy egyáltalán a szemébe nézzen. Legszívesebben mindegyik kocsmába beült volna, hogy kiüsse magát, de nem akart ilyen mélyre süllyedni. Tom tudta, hogy ha most, az első veszekedésük után egyből részegen menne haza, azt Bill soha nem bocsátaná meg neki.

Nem tudta eldönteni, hogy túlreagálta-e. A saját kiakadását teljesen jogosnak érezte, de Bill reakciója után már nem tudta mit gondoljon. Soha nem látta még, hogy ennyire kikelt volna magából. A kiabálás már önmagában is nagy sokk volt számára, de amikor Bill letérdelt elé… Rossz volt visszagondolni rá. Mintha megalázta volna.

De igazából nem is az fájt neki az egészben, hogy Bill már más férfival is együtt volt. Tomnak 16 éves kora óta nem is egy partnere volt már, teljesen természetesnek tartotta ezt. Ami leginkább bántotta, hogy Bill hazudott erről. Hogy azt mondta soha nem volt még szexuális kapcsolata, és képes volt hagyni, hogy Tom hónapokon keresztül ebben a hitben legyen. Bill elhitette vele, hogy talán ő lesz az első férfi, akinek egyszer majd odaadja magát.

Tom a fél várost bejárta, mire eljutott arra a szintre, hogy már nem volt mérges Billre… Csak csalódott volt, és értetlen. Amikor visszaért a lakáshoz, fogalma sem volt mennyi az idő. Csak annyit tudott, hogy már besötétedett. Még a telefonja sem volt nála. Bill vajon aggódott miatta? Próbálta hívni? Bűntudata volt, amikor erre gondolt.

Belépett a lakásba, de sötétség fogadta, egy lámpa sem égett. Látta hogy az ágy üres, így kizárásos alapon az erkély felé vette az irányt. Tudta, hogy Bill otthon van, mert az ajtó nem volt bezárva.

Jól sejtette, Bill valóban ott állt, a korlátnak támaszkodva. Amikor Tom kinyitotta az ajtót, Bill lassan fordította felé a fejét, majd ugyanolyan lassan vissza is nézett az égre. Tom mély levegőt vett. Ettől a beszélgetéstől még jobban félt, mint a délutánitól.

Odalépett mögé, és óvatosan átkarolta a derekát. Bill nem mondott semmit, de megfogta a kezét, és megszorította. A homlokát Bill tarkójának támasztotta.

- Sajnálom – mondta Tom halkan.

- Azt tudod, hogy kényszerített? – kérdezte Bill. Tom szorosan átölelte Billt, és nyelt egyet. Rettegett attól, hogy Bill hogyan fogja folytatni. – Részeg volt, és kétszer megütött. Egyedül voltunk a lakásán. Féltem tőle.

Bill szembefordult vele, Tom pedig olyan erősen ölelte át, ahogy még soha. Reszketett az egész teste, és nagyon kellett küzdenie, hogy ne sírja el magát Bill előtt. Egy hajszálnyira volt attól, hogy az egész napos feszültségtől szétessen.

- Annyira sajnálom – mondta Tom, egymás után háromszor. A vállába temette az arcát, és puszikat nyomott rá, mert nem tudta hogyan máshogy fejezhetné ki mennyire szereti őt.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el – folytatta Bill. – Csak… Csak egyszerűen…

Tom érezte, hogy Bill teste remegni kezd, a hangja pedig elcsuklik. Majdnem biztos volt benne, hogy elkezdett sírni, ezért gyorsan megfogta a fejét, és megcsókolta.

- Én el akartam mondani, de… Nem tudok róla beszélni. Annyira rossz volt… De esküszöm, hogy nem volt semmi más... Én annyira sajnálom...

- Css – csitította Tom. – Ne kérj bocsánatot, nem a te hibád.

- Aznap láttam utoljára. Azóta nem is beszéltem vele egy szót sem. Fogalmam sem volt róla, hogy másoknak mit mondott rólam. Kivel beszéltél egyáltalán?

- Valami Daryl – válaszolta Tom.

- Daryl – bólintott Bill, és alig hallhatóan, cinikusan felnevetett. – Pedig ő még Eric normálisabb haverjai közé tartozott.

- Képzelem milyen lehetett a többi – mondta Tom, és ezen mindketten nevettek kicsit, majd csend telepedett közéjük, amit azzal töltöttek ki, hogy ismét átölelték egymást. – Ne haragudj, amiért így reagáltam – mondta kis idővel később.

- Egyáltalán nem haragszom – nyugtatta Bill. – Én csak... Nem akartalak bántani ezzel az egésszel – mondta halkan.

- Nem te bántottál meg, semmi rosszat nem csináltál.

- Nem erre értettem, hanem... – Bill hosszú szünetet tartott két mondat között. – Hanem erre az egész szex dologra.

- Hogy érted?

Tom próbált a szemébe nézni, de Bill szigorúan csak a falat nézte.

- Itt vagyok 24 évesen, és még mindig szűz vagyok, van ennél szánalmasabb? – mondta Bill, cinikus nevetéssel. Tom meglepetten nézett rá. Soha nem gondolta volna, hogy Billnek emiatt bármi szégyenérzete van.

- Miért lenne szánalmas? – kérdezte, a szemöldökét ráncolva. – Ha neked ez fontos, akkor –

- Pont ez az! – vágott közbe Bill. – Nem arról van szó, hogy annyira fontos nekem, hogy szűz maradjak házasságig, csak egyszerűen mindig ilyen faszok kerültek mellém, mint Eric, és egy normális kapcsolatom se volt, ahol odáig eljutottunk volna.

Tom döbbenten nézett rá. Egészen eddig azt hitte, hogy ez már régóta egy tudatos döntés volt Bill részéről, és Tom ezt megértette, elfogadta, azonosult is vele. Azt hitte mindent tud már Billről, de kiderült, hogy mégse.

- Ezt miért nem mondtad eddig?

- Mert nem tudtam hogyan kezdjek bele – mondta Bill. A hangja erőteljesebb lett, és végre Tom szemébe nézett. – Mert most itt vagy te, és minden annyira jól ment eddig, és annyira tökéletes vagy, és azt akarom, hogy te legyél az első, és fogalmam sincs mit csináljak!

Tom szíve összeszorult. Tudta, hogy neki kéne erősnek lennie, de amint Bill kimondta, Tom könnyes szemekkel borult a nyakába.

- Nem akarlak emiatt elveszíteni! – folytatta Bill.

- Nem fogsz – ölelte Tom még szorosabban, és a következő percekben csak álltak, és nem is mondtak semmit. Nem is volt mit, Tom már úgy érezte, minden kérdésére, minden kétségére választ kapott.

- Cigiztél? – kérdezte Bill néhány perccel később.

- Bocsi – ismerte be Tom bűnbánóan. El is felejtette, hogy Billt zavarja.

- Mindegy. Csak moss majd hajat – mondta Bill, és adott egy puszit a fejére.

Bár Bill valószínűleg nem utasításként mondta, Tom ezután el is ment zuhanyozni. Úgy érezte, hogy most már egyedül arra van szükségük, hogy aludjanak rá egyet. Az első veszekedés. Mindig az első a legrosszabb, mert utána nem tudod mit várj a másiktól. Még nincsenek meg a stratégiák, nem tudod hány napig fog tartani ez a szar érzés. Remélte, hogy Billel nem fog sokáig elhúzódni.

Beállt a zuhany alá, és hagyta, hogy a víz lemossa róla a cigiszagot, az utóbbi napok fáradalmaival együtt. Másnap is egész nap dolgozott. Ezt főleg azért utálta, mert Bill keddenként pont addigra ment a saját munkahelyére, amikor ő hazaért. Majd szerdán. Szerdán Tomnak lesz egy rövid, nagyon könnyű vizsgája, de utána legalább tud majd kicsit Billel is foglalkozni.

A zuhanykabin ajtaja váratlanul kinyílt, Tom pedig csodálkozva fordult meg. Tátott szájjal nézte, ahogy Bill belépett mellé, majd becsukta maga után az ajtót. Bill nem mondott semmit, Tomnak pedig a lélegzete is elakadt. Soha nem fürdött még együtt Billel. Egyszer, még a kapcsolatuk elején célzott rá, hogy bármikor nyugodtan csatlakozhat, de Bill nem élt vele, ő pedig nem erőltette.

De most Bill ott állt előtte, alig néhány centire tőle, vizesen, teljesen meztelenül, és Tom soha nem szerette még ennyire mélyen. Átölelte és megcsókolta, és nem mondtak egymásnak semmit; nem is kellett. Nem volt sok, de egyelőre épp elég.