Bill idegesen, de diszkr�ten el�vette a telefonj�t a zseb�b�l, �s r�pillantott mennyi az id�. Mag�ban �nnepelni kezdett, amikor �szrevette, hogy az �r�nak mindj�rt v�ge. Csak p�r perc... �ltal�ban Bill nyugodt ember volt, nem az idegesked�s fajta; �s �ltal�ban Bill rendes di�k volt, aki figyelt, �s jegyzetelt – de a t�relme az�rt mindenkinek v�ges. �s most, Bill t�relmetlen�l v�rta, hogy aznap az utols� �r�ja v�get �rjen.

„ ... �s kifutottunk az id�b�l, de mindenk�pp olvass�tok el a hatodik fejezetet, azt�n a honlapra �rjatok egy blogbejegyz�st...”

A di�kok elkezdtek fel�llni, m�r nem is figyeltek a professzorra. Bill higgadtan bedob�lta a k�nyveit a t�sk�j�ba, �s megv�rta, am�g a t�bbiek elt�nnek, �s csak ut�na �llt fel. A t�sk�j�t a v�ll�ra kapta, �s kom�tosan k�vette a csoportt�rsait kifel� a teremb�l. �tv�gott az �p�leten, �s a h�ts� kij�raton ment ki, azt�n a f�v�n �t elindult a koll�gium fel�. Bement az �p�letbe, a szob�j�ban ledobta a cuccait, �s indult is tov�bb. Csak annyira �llt meg, hogy sz�ljon a szobat�rs�nak, hogy a k�z�ss�gi kertbe megy.

Csak p�r dolgot vitt mag�val: a di�kigazolv�ny�t, egy k�nyvet, egy jegyzetf�zetet, �s egy tollat. A di�kja fontos volt, mindig vitte mag�val mindenhova a telefonj�val egy�tt, de az ut�bbit ma este �gy d�nt�tt, otthon hagyja. Nem akarta, hogy b�rmi megzavarja, �s m�g csak az id�t sem akarta tudni, am�g t�vol van.

A legt�bb di�k nem is tudott a k�z�ss�gi kertr�l. Viszonylag k�zel volt a kampuszhoz, el�g k�zel, hogy els�t�ljon od�ig az ember, de �pp annyira messze, hogy csak �gy ne tal�ljon r� az ember, hacsak nem tud a l�tez�s�r�l. Bill h�rom h�tig tagja volt az egyetem �ko-klubj�nak, azt�n r�j�tt, hogy a klubok nem nekival�ak, de ezalatt a r�vid id� alatt megmutatt�k neki a k�z�ss�gi kertet. Mindenki, aki akart, �ltethetett oda valamit; Bill ezt ki is haszn�lta, �s el�ltetett p�r magot, amit a piacon vett. A n�v�nyei kezdtek is vir�gozni, egy�tt a tavasszal, Bill pedig �lvezte, hogy gondoskodhat valamir�l. M�g azt is tervbe vette, hogy k�vetkez� f�l�vben szob�j�ba is visz cserepes n�v�nyt.

Az �t kellemes volt aznap d�lut�n, am�g Bill el�rt a kerthez. Integetett egy b�csinak, aki a h�z�nak terasz�n �lt: egy bar�ts�gos, id�s f�rfi volt, aki mindig k�sz�nt Billnek, amikor elment mellette. Bill nem tudta a nev�t, soha nem is besz�lt vele, de a f�rfi mindig intett neki. A k�z�ss�gi kert csak egy saroknyira volt a f�rfi h�z�t�l, ez�rt Bill be is gyors�tott, amikor oda�rt.

- Hello – k�sz�nt Bill a kertnek, �s lepakolta a cuccait egy rozoga, h�roml�b� asztalra, amit m�g Bill szedett �ssze egy kuka mell�l. A negyedik l�b�t egy nagyobb l�ccel p�tolta, amit a kampuszon tal�lt. Az asztalt ink�bb a saj�t s�lya �s a f�ld tartotta �ssze. De ahogy lepakolta a cuccait, Bill �szrevette, hogy most mintha az asztal nem remegett volna �gy, ahogy m�skor szokott, �s meglepetten vette �szre, hogy valaki a hely�re sz�gelte a l�cet.

- Kir�ly! – mondta Bill, �s finoman megtapogatta. – Most m�r hivatalosan is az asztal r�sze vagy – �dv�z�lte a l�cet kedvesen. Elt�n�d�tt, hogy ki jav�thatta meg. B�r azt se gondolta volna, hogy b�rki m�s �szrevette az asztalt; de h�t, mib�l is gondolhatta volna? Soha senkit nem l�tott m�g mag�n k�v�l a kertben.

Miut�n lepakolt, tett egy k�rt a kertben. Apr� volt, csak n�h�ny n�gyzetm�ter. Am�g tagja volt az �ko-klubnak, akkor mondt�k neki, hogy kor�bban egy ist�ll� volt ott, ez�rt a talaj tele volt t�panyagokkal. Bill meg�llt a saj�t n�v�nyei mellett, �s szeretetteljesen megsimogatta a leveleit. A kert kicsit ki volt sz�radva, ez�rt fogta a slagot, �s �vatosan k�rbelocsolta a n�v�nyeket; el�sz�r a saj�tjait, azt�n n�h�ny m�sikat, amelyikr�l �gy t�nt, hogy ig�nyli. Mindenf�le n�v�ny volt ott: nagy bokrokban bazsalikom, paradicsomok, liliomok, �s egy csom� olyan, amit Bill nem ismert fel. Nem volt egy�bk�nt nagy kert�sz.

Miut�n meg�nt�zte a n�v�nyeket, Bill le�lt a f�zet�vel az �l�ben, �s egy �res oldalra lapozott. N�ha szerette a kertben megcsin�lni a h�zij�t, n�ha pedig hozta az iPodj�t, �s pihengetett, de legt�bbsz�r a f�zet�t hozta, �s �rt. Mindig hozott egy k�nyvet is, h�tha nem j�n inspir�ci�, de volt valami a helyben, amit�l a feje mindig megtelt szavakkal. A kert volt a kis mened�ka, a nyugodt szigete, ahol mindig megtal�lta, amire v�gyott.

Azonban minden j� dolognak elj�n a v�ge: miel�tt �szbekapott volna, a szemeszter v�ge is k�zeledett. Egyre t�bb id�t kellett a k�nyvt�rban t�ltenie, �s tanulnia a vizsg�ira, �s egyre kevesebb ideje maradt a kerttel t�r�dni. Azt�n hirtelen j�tt is a ny�ri sz�net, �s Bill m�r pakolta a cuccait, hogy hazamenjen. M�g egyszer utolj�ra ell�togatott oda, hogy gondozza a n�v�nyeit, �s elb�cs�zzon t�l�k.

- Rem�lem j�l lesztek – suttogta,mik�zben k�zel hajolt a n�v�nyekhez. �pp most kezdtek r�gyezni. Bill sz�vesen n�zte volna a ny�r alatt is, ahogyan fejl�dnek. Ez volt az els� alkalom, hogy �l�l�nyekr�l kellett gondoskodnia, �s b�ntudata volt, ami�rt most magukra kellett hagynia �ket. Mi lesz, ha nem esik el�g es�, �s mind meghalnak? Mi van, ha j�n egy ny�l, �s az eg�szet megeszi? Bill furcs�n b�szke volt arra, hogy ilyen sz�pen n�ttek; olyan �rz�s volt, mintha a gyermekeit hagyn� ott.

- Rem�lem valaki majd gondoskodik r�latok helyettem – tette hozz� Bill az el�z� bejelent�s�hez, de nem volt t�l biztos ebben. A di�kok t�bbs�ge szint�n elment ny�ron, �s Bill agg�dott, hogy ha b�rki a kertbe is t�vedne, akkor sem foglalkozna az � n�v�nyeivel. Elv�gre l�nyeg�ben csak p�r mag�nyos hajt�s a sarokban. K�nny� eln�zni felett�k.

- Viszl�t, j� nyarat – mondta v�g�l, mintha csak egy bar�tt�l k�sz�nt volna el. Fel�llt, szomor�an integetett a n�v�nyeinek, �s elfordult.

K�vetkez� r�sz