A két oroszlán együtt feküdt a növények között, borostyánként fonódtak egymás köré. A szél kezdett felerősödni, a felhők is egyre gyűltek; Bill a fejét Tom mellkasába temette, épp amikor az első esőcseppek elkezdtek potyogni. Bill félig arra számított, hogy Tom felkel, és bejelenti az indulást, de nem tette. Csak feküdtek tovább. Bill végül felemelte a fejét, és Tomra nézett, aki kíváncsian vonta fel a szemöldökét.

- Akarsz menni? – kérdezte finoman, Bill pedig vállat vont.

- Nem igazán – vallotta be, és elkezdett felülni. Tom követte, és felemelkedett Bill mögé, közben átkarolta a derekát. Bill elmosolyodott, és elégedetten nekidőlt. – Szóval ez a bazsalikom, ugye? – kérdezte Bill, egy nagy, illatos bokorra maguk mellett.

- Igen – harapott Tom a fülébe, és odanyúlt, hogy egy levelet letépjen. – Ettél már frissen?

- Hmm, nem hiszem – mondta Bill. Fogta a levelet, és gondolataiba mélyedve elrágta. – Mmm. A többi növény mi?

- Hát... – Tom kezdett felállni, és húzta magával Billt is, aztán leporolta magukat. Bill mozdulatlan volt amíg Tom végigsimította és lesöpörte a port, aztán viszonozta a szívességet, és közben egy csókot is lopott. Bill derekát átölelve, Tom sorolni kezdte – Az a sor ott kelbimbó...

- Fúj!

- Finomak.

- Nem, de folytasd.

- Oké – nevetett Tom, és kicsit közelebb húzta. Bill nem panaszkodott, és átkarolta Tom nyakát, a fejét a vállára döntötte, és onnan nézte hova mutat. – Ott van karfiol, és tök, és azok azt hiszem dinnyék, de nem tudom kiásni. A paradicsomaim, a stevia...

- Nincsenek virágok? – biggyesztette az ajkát Bill.

- Nem, többnyire csak ehető dolgok... de ültethetünk tulipánt, majd tavasszal kinyílnak – mosolygott Tom, és puszit adott Bill ajkaira.

- Tényleg? Csináljuk!

- Akkor el kell menni a boltba és veszünk párat. Szeptember közepén az ideális tulipánt ültetni ebben a régióban, ami azt jelenti, hogy várni kell 1-2 hetet – magyarázta Tom okosan, Bill szíve pedig elolvadt.

Épp abban a pillanatban nagyot dörrent az ég, az addig szemerkélő eső pedig zuhogó viharba csapott át. Tom elkezdte kifelé vezetni Billt a kertből, és javasolta, hogy induljanak; Bill egyetértett. Tom házához nem siettek, kézenfogva sétáltak, kiélvezve az időt. Bill előreszaladt, hogy egy hatalmas pocsolyába ugorjon Tom háza előtt, Tom pedig nevetve intett neki, hogy menjenek az ajtó felé. Bill viszont megállította a lépcső aljánál; volt valami, amit mindenképp meg akart tenni. Átkarolta Tom nyakát, amennyire csak tudott, közel simult hozzá, és megcsókolta.

Csók az esőben, kihúzva a bakancslistájáról.

Tom a kezeit Bill derekára tette, és minden maradék távolságot bezárt a testük között, ahogy Bill csipőjét a sajátjához húzta. A csók tökéletes volt, még ha nem a legerotikusabb az életében, és Bill épp mondani akarta, hogy menjenek be, amikor hallotta, hogy az ajtó kinyílik. Bill elúzódott Tomtól, épp olyan nehezen, ahogy két mágnes szétválik; mintha arra készült volna, hogy ugyanúgy visszacsapódjon. Tom is oda fordult; Bill egy alacsony, morcosnak tűnő, szőke férfit látott Tom házának teraszán.

- Mi lenne, ha abba hagynátok a smárolást, és bejönnétek? Még elkaptok valamit, basszus!

- Jó – suttogta, és Billre nézett. Ugyanannyira el volt varázsolva, mint Bill. – Menjünk?

Bill csendben bólintott, és követte Tomot a házba. Abban a pillanatban úgy érezte, képtelen beszélni. Azonban amint beértek, a szőke (Bill úgy tippelte ő Gustav) kihessegette őket, és törölközőket dobott feléjük.

- Törölközzetek meg, mielőtt bejöttök – utasította.

- Bill, ez itt Gustav, a helyi baktérium-és-minden-ami-nem-száraz-vagy-steril-fóbiás – mondta Tom, miközben egy törölközőt Bill nyakára tett, és elkezdte a haját törölgetni vele. Bill nevetett, és közelebb lépett, a saját törölközőjét pedig Tomnak adta.

- Nem vagyok bakterofób – kiáltott fel Gustav. – Ilyen szó nem is létezik. Mizofóbiára gondolsz.

- Te már csak tudod... – kezdte Tom, és Bill arcát is megtörölgette. Bill elhessegette, és folytatta saját maga szárogatását. – Mindenesetre, Gustav, ez itt Bill; Bill, ez itt a rendmániás lakótársam.

- Szóval most már rendmániás, heh? – kérdezte Gustav, és csúnyán nézett Tomra, aztán kezet fogott Billel. – Örülök, hogy találkozunk, Bill.

- Én is – mondta Bill, vigyorogva. Aranyosnak tartotta, hogy a lakótársak így cukkolták egymást.

- Bemehetünk már? – kérdezte Tom, a rasztáit törölgetve. – A fürdőbe megyünk, ne nézz így rám.

- Nem mosok fel utánatok – jelentette be Gustav, de beleegyezésnek tűnt, mivel elállt az ajtóból, és beengedte a két fiút.

Ahogy Tom ígérte, egyből a fürdőbe mentek, bár Gustav még morgott kicsit, hogy az emeletre mentek, ahelyett, hogy a lentit használták volna. Tomnak saját fürdője volt; mivel ő nem iskolába járt, és ő volt a fő kereső a háztartásban, ezért övé volt a fő háló, ami saját fürdővel járt. Tom elővett mé törölközőket, amíg Bill kiteregette az ingjét; Tom egyből ledobta a törölközőket, és kihasználta az alkalmat, hogy odalépjen Billhez, és megfogja a derekát. Az ujjai perzselően forróak voltak Bill hideg bőrén, és Bill hátradőlt, követve a melegséget.

Előző rész | Következő rész