- Köszönöm, hogy elhívtál ma, nagyon jól éreztem magam – mondta Bill Tomnak. A nyakába kapaszkodott, és remélte, hogy ha elég erősen szorítja, Tom érti majd a célzást, hogy nem igazán akar még elválni tőle. Sajnos Tomnak viszont dolgoznia kellett, ezért a maradás most nem igazán volt opció.

A pár Bill kollégiumának épülete előtt állt, elbújva a bokrok között, hogy senki ne zavarja meg a pillanatukat. Bill szinte hozzáragasztotta magát Tomhoz, és próbálta elkerülni a pillanatot, amikor el kell válniuk. Egy arany színű rasztát tekergetett az ujjai között.

- Örülök – szorította meg Tom a csípőjét, és Bill bátran, csak egy kicsit közelebb simult. – Mikor szeretnél újra találkozni?

- Nem mehetnénk újra a kerthez? Úgy érzem megzavartak ma minket. Veled akarok menni, csak veled, ex-pasik és öko-klubok nélkül.

- Tényleg? Azt hittem mostanra már meguntad a kertet.

- Nem, tényleg szeretem – nevetett Bill. – Csak azért, mert nem vagyok kertész-típus, még nem jelenti, hogy nem akarok menni – hümmögött Tom nyakába. – Mindegy, menned kéne dolgozni...

- Ja. Beszélünk később, oké Tulip? Mit szólnál a szerdához... jó a szerda? Meddig lesznek óráid?

- Délben végzek – vigyorodott el Bill. – Akkor majd találkozunk. – Édesen megcsókolta Tomot, felsóhajtott, és leeresztette a karjait Tom dereka köré. Nem akarta elengedni. – Neked is ki kéne találnom egy aranyos nevet.

- Mint a Tulip? Majd kitalálsz egyet – ígérte Tom, és melegen Billre mosolygott. Bill belemarkolt Tom ingjébe, majd lassan elhúzódott.

- Egy kicsit emlékeztetsz egy oroszlánra – mondta a gondolataiba mélyedve, miközben a kollégium bejáratához húzta Tomot kézen fogva.

- Tényleg? Oh wow. Rawr – vigyorgott Tom, és a szemöldökét emelgette, mire Bill felsikított egyszerre vidáman és zavarodottan; ott és akkor rá akarta vetni magát Tomra. Édes volt de szexi is, és ez már túl sok volt egyszerre Billnek.

- Umm, majd szerdán – suttogta Bill, és puszit adott Tom arcára. – Szia – mondta végül, és lassan, fájdalmasan elengedte Tom ujjait.

- Majd találkozunk, tulip. És ne felejtsd el: rawr.

Ez a „rawr” fogja Billt az odújában tartani a következő napokban.

Szerda este Bill a közösségi kert felé tartott. Ahol tudta, már leellenőrizte: az öko-klub nem tervezett ma idelátogatni. Remélhetőleg csak ő és Tom lesz ott, és a föld és a növények. Az ég kicsit borult volt, de az időjárás előrejelzés szerint nem volt sok esély esőre; Bill nem tudta örüljön-e ennek. Nem tudta, hogy az eső tönkretenné a randijukat, vagy csak még jobbá tenné. Csókolózhatnának az esőben, jutott eszébe hirtelen; az már régóta a szerepel a bakancslistáján.

- Szia! – köszönt Bill, amikor meglátta a flannel-inges alakot a levelek felett görnyedni. Bill felgyorsított, és mániákusan integetni kezdett, amikor Tom felemelte a fejét, Tom pedig már nevetett, mire Bill odaért.

- Szia---oh!

Bill levetette magát egyenesen Tom ölébe, és a földre lökte. Csók, csók, csók.

- Szia, Tulip, hogy vagy?

Ölelés ölelés csók. Tom hangja édes volt, üdvözlő, mint egy hónapok óta nem látott barát ölelése. Csók.

- Jóóól. – Bill felült, kimászott Tom öléből, és felállt. – Mit csinálsz? – kérdezte. A kezét a hátsózsebébe tette, pont oda, ahol egy pillanattal korábban Tom megmarkolta. Kicsit el volt vörösödve, de összességében elégedett volt ezzel a fejlődéssel.

- Gazolok. Akarsz segíteni?

- Igen!

- Szuper – vigyorgott Tom, Bill pedig beleremegett; Tomnak volt a legédesebb mosolya a világon. – Fogj egy kislapátot a táskámból!

Az említett táska a fészerben volt. Kesztyűk és különböző kertészszerszámok voltak benne. Bill majdnem fogott egy pár kesztyűt is, de aztán úgy döntött, nem lenne igazi a kertészkedés, ha nem lenne kicsit koszos. Megfogott egy kislapátot, és leült Tom mellé, aki már könyökéig tiszta kosz volt. Bill kicsit közelebb húzódott hozzá, és a földre pillantott.

- Melyiket nem akarom kiszedni? – kérdezte, amikor végigpillantott a növekvő zöld dolgokon.

- A pici dolgokat. Rengeteg lóhere van, azokat könnyű felismerni... És szedd ki a füvet is. A gyökereik mélyre mennek, nagyon nehezek. Arra van az ásó. A többit csak simán ki lehet húzni.

- Jó.

Az ásóval a kezében, Bill elszántan elkezdte a kis sarkának kitisztítását, és lassan ment a kert többi része felé is. Szokatlanul nagy sikerérzete volt, akárhányszor kiszedett még egy azt a földből. Alkalmanként, amikor egy kifejezetten vastag gyökeret szedett ki, még Tomnak is megmutatta. Tom gratulált neki, odamászott egy pusziért, aztán folytatta a saját munkáját.

- Hé, Bill, gyere ide – mondta Tom, és intett neki. Bill elhajította az ötszázadik lóheréjét is, eldobta az ásot, és Tom mellé ment, aki egy apró levélkét tartott.

- Mi ez? – kérdezte Bill. Elvette a levelet, és lehuppant a földre Tom mellé. A gazolás fárasztó tud lenni; Tom átkarolta Bill derekát, és közelebb húzta.

 - Csak kóstold meg!

Kissé bizonytalanul, Bill finoman bekapta az apró levelet és ráharapott, aztán jól meglepődött a cukoráradattól.

- Ez édes!

- Stevia, édeslevél – mosolygott Tom, és Bill vállához dörgölte az arcát. – Édes virágoknak, mint te.

- Aww – vigyorgott Bill, és finoman megkarmolta Tom arcát. – Rawr. Nem tudtam, hogy az oroszlánok szeretik a virágokat.

- Hát – vont vállat Tom. – Mit mondjak? A szép dolgok a gyengéim. – Megfogta Bill kezét, és puszit nyomott a tenyerére. – Szeretnél egy kis szünetet tartani?

- Tarthatunk.

Bill beletörölte a kezeit Tom kopott farmerjába, Tom pedig felnevetett.

- Hé – mondta, és megbökte Billt. Bill visszabökött.

- Hé – mosolygott Bill csábítóan, aztán átölelte Tom derekát. – Rawr – mondta halkan, és beleharapott Tom kulcscsontjába. Tom közel húzta magához, és megpuszilta a aját.

- Ha nem ismernélek, azt mondanám te vagy az oroszlán – mondta Tom.

- Mindketten? – kérdezte Bill. A kezét Tom rasztái közé csúsztatta, és elkapta egy lágy, gyengéd csókra.

Előző rész | Következő rész