Bill jól sejtette, hogy a héten nem sok ideje lesz tanuláson kívül bármivel foglalkoznia, de mondhatni Tom sem nehezítette meg a dolgát. Napokon keresztül csendben elvoltak egymás mellett, mint a befőtt. Közös órákon egymás mellett ültek, együtt dohányoztak szünetekben, de különösebben nem beszéltek a hétvégén történtekről. Meg úgy egyáltalán másról sem. Az általában aktív facebook beszélgetésük is nagyjából annyiból állt csak, hogy néha pár gagyi mémet küldtek egymásnak, amire udvarias emojikkal válaszoltak.

Ezzel nem is volt semmi gond. Kényelmes volt kikerülni az elefántot a szobában, és úgy tenni, mintha nem is lenne miről beszélniük, azonban csütörtökön, amikor az utolsó órájukról szokott módon együtt indultak haza, Bill hirtelen feszélyezve érezte magát. Idegenekkel nehezen kezdeményezett beszélgetéseket, de emlékeztetnie kellett magát, hogy Tom nem idegen. Meg akarta kérdezni mi újság vele, de nem merte. Hülyének érezte magát. Inkább megvárta, amíg Tom megszólal.

- Holnap te is jössz billiárdozni? – kérdezte végül Tom néhány perc fullasztó csönd után.

- Nem, Shane-nek megígértem, hogy elmegyek vele sörözni.

- Shane?

- Egy HÖK-ös srác. Shane Scottson? Szerintem nem ismered, de biztos láttad már. Magas és kopasz – magyarázta Bill.

- Ja, tudom – bólintott Tom. – Nem ő az, aki hetente rakja fel a félmeztelen jógás képeit?

- De. Most dobta a barátnője, és olyan szerencsétlenül nézett rám, hogy nem akartam nemet mondani.

- De miért pont téged hívott? – csodálkozott. Jogos volt a kérdés, ami azt illeti, Billnek is ez jutott eszébe először.

- Fogalmam sincs. Egyszer pár hete beszélgettem vele kicsit, akkor elsírta, hogy a csaj megcsalta, talán ezért.

- Meg kéne tanulnod nemet mondani – adta Tom a bölcs tanácsot. Mondani könnyű.

- Nem láttad az arcát. Olyan volt, mint egy gyerek, akitől elvitték a maciját.

- De akkor is! – értetlenkedett tovább Tom. – Egy idegen szarjait hallgatni egész este? Most még alibid is lenne.

- Ne játszd a pszichológust Tom, tudom, hogy csak arról van szó, hogy nélkülem esélytelen vagy Georg ellen - vigyorgott Bill. Tommal szinte mindig egy csapatban voltak, Georg, az a tehetséges rohadék pedig az esküdt ellenségük volt. Most gondolt csak bele, hogy miből fog megint kimaradni. Sajnálta azért, de tudta, hogy felesleges magyarázkodnia, úgy se értené meg. Tom még soha semmit nem tett másokért.

- Nem akarjátok átrakni szombatra? - próbálkozott Bill. Hátha.

- Szombaton haza kell mennem.

- Nem most voltak itt a szüleid? – ráncolta a homlokát Bill. Mivel neki 7 órás volt az út hazáig, ezért csak kéthavonta járt haza, de igazából nem is volt ennél többre igénye. Nem értette, hogy mások miért járnak haza minden héten. Talán Tom a szüleinek nem tudott nemet mondani?

- Az öcsémnek szülinapja van.

- Értem - bólintott Bill. Kivételesen jó kifogás.

- Valami ajándékot is kéne vennem neki, de nem tudtam mit kitalálni... Egy 15 éves fiú szerinted minek örülne?

- Olyan dolgoknak, amit csak a barátnője tud neki megadni – mondta Bill segítőkészen, és mindketten nevettek picit.

- Családtagoknak a legszarabb ajándékot kitalálni – sajnáltatta magát Tom. – Valami piának biztos örülne, de anyám megölne, ha azt vennék neki.

- Szerintem nem vár túl nagy ajándékot. Egy csoki, egy bandás póló, és kész, karácsonyig boldog lesz.

- Fogalmam sincs van-e kedvenc bandája.00

- Akkor valami feliratos pólót. Bemész egy rocker boltba és az első poénpólót megveszed, nem kell ezen annyit gondolkodni.

- Ez nem is hülyeség – mondta Tom lelkesen egy kis gondolkodás után. – Wow, ez tök jó, kösz.

Bill csak megvonta a vállát. Van is mit.

- Jövő hónapban lesz anyám szülinapja, arra is kitalálhatsz majd valamit.

- Az már nehezebb, nem tudom ingyen fog-e menni – mondta Bill sajnálkozva.

- Majd kapsz egy sört. Ha gondolod már jövő héten. Zoey mondta, hogy szerdára akarnak valami bulit a Bluebirdbe.

- Az jó - örült meg Bill. - Már régen voltunk ott.

- Holnap is mehetnénk, ha a kopaszt lepattintanád... – próbálkozott még egyszer Tom. Bill a szemeit forgatta.

- Ha olyan könnyen le tudnék pattintani mindenkit, akkor mi se lennénk ám haverok – világosította fel.

- Ez nem igaz – mondta Tom magabiztosan

- Dehogynem – vigyorgott Bill. – Épp cigiztem azon a szép őszi reggelen, amikor odajöttél hozzám, és elkezdtél kérdezősködni.

- Feltettem max két kérdést, te meg egyből a fél életed elmesélted! – vágott közbe Tom, emelt hangerővel.

- Csak udvariasságból! – kiáltott fel Bill is, de közben hangosan nevetett. Egész héten most először érezte magát felszabadultnak mellette. Szemmel láthatóan Tom is; amikor Bill ránézett, 100 wattos mosollyal reagált.  Bill tudni akarta, hogy minden rendben van-e vele, és hogy sikerült-e megnyugodnia, de úgy döntött, jobb elfelejteni a történteket. Inkább visszamosolygott, és hagyta, hogy Tom egy kicsit még szívassa azzal, hogy Shane Jógamester Scottsonnal fog találkozni.

Shane érdekes ember volt. Társaságban mindenki kedvelte a jó humora miatt, a hallgatói önkormányzatban (ahol egyébként Bill is dolgozott) a munkatársai pedig a kreatív ötletei miatt. De a kimondatlan igazság az volt, hogy Shane egyedül enyhén szólva is nehéz eset volt. Mindent túlbonyolított, túlgondolkodott, és volt egy olyan szokása, hogy minden témát úgy alakított, hogy a végén róla legyen szó. Tom is elég egoista személyiség volt, de Shane még Billnek is sok volt. Próbált a lehető legnagyobb jóindulattal fordulni felé, de a srác csak beszélt és beszélt, és amikor elindultak a bárból, még akkor is újra és újra elmondta ugyanazokat a dolgokat.

- A legrosszabb viszont hogy nem is ő hiányzik, hanem hogy vele legyek, érted? – magyarázta.

- Nem egészen – mondta Bill, de nem is igazán érdekelte, helyette inkább a tájat nézte. A város egyik legszebb részén voltak, egy gyönyörű parkban, aminek kis csónakázó tó volt a közepén. Népszerű randi helyszín volt ez, egyszer a volt barátnőjét is elhozta ide. Most is bármerre nézett, párokat látott a padokon.

- Visszagondolva nem szerettem igazán soha. Amikor megcsalt, akkor se az zavart, hogy valaki mással volt, hanem az, hogy onnantól vége annak, ami voltunk, és nincs többé Shane és Sandra.

- Tehát a kapcsolatot szeretted, nem őt? – tette fel az egyértelmű kérdést Bill. Unalmas beszélgetésekhez jó taktika megismételni ugyanazt, amit a másik fél mondott.

- Azt hiszem egyik barátnőmet se szerettem igazán – vallotta be Shane, Bill pedig meglepette fordult felé. Ez új volt. Órák óta beszéltek az exeiről, de eddig egyszer se hangzott ez el a szájából.

- Ezt miből gondolod?

- Apám nyáron vette el a barátnőjét, és közben végig azon gondolkodtam, hogy nem tudom elképzelni, hogy ezt én is megtegyem. Hogy ennyire szeressek egy nőt.

- Ne mondd ezt – nyugtatta Bill. – Most lehet, hogy így érzel, mert csalódtál egy lányban, de fogsz majd találkozni egy olyan lánnyal, akit te is így fogsz szeretni majd.

- Nem érted, Bill...

- De, értem – vágott a szavába. Most először végre együtt tudott érezni vele. – Engem is dobtak már ki. Tudom, hogy utána minden nőre dühös vagy, de hidd el, hogy ez elmúlik, mert-

- Nem azt mondtam, hogy soha senkit nem tudnék szeretni – vágott közbe ezúttal Shane. – Azt akartam mondani, hogy azt hiszem nőt nem tudnék szeretni

Bill értetlenül nézett rá. Tudna valakit szeretni, de nőt nem biztos? Akkor mégis mire...

- Ooh - kiáltott fel Bill, amikor leesett neki, hogy mire céloz.

- Azt hiszem meleg vagyok – hadarta Shane. Bill úgy érezte le kell ülnie. Egy kibaszott héten belül ez volt a második, hogy egy látszólag teljesen heteroszexuális haverja közli ezt vele. – Tartozom egy vallomással - mondta pár másodperc szünet után. Bill nagyot nyelt. Eddig se tudta biztosan, hogy Shane miért pont vele akart az exéről beszélgetni, de most lett egy olyan érzése, hogy talán nem is akarja tudni.

- Milyen vallomással?

- Azért téged hívtalak el ma este, mert te vagy az egyetlen ismerősöm, akiről tudom, hogy nem hetero.

Bill egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, amikor ezt meghallotta.

- Ezt honnan veszed? - kérdezte, továbbra is sokk hatása alatt.

- Mindenki tudja, hogy smároltatok Tom Trümperrel

- Mindenki? - csodálkozott Bill. Ki lehet az a mindenki? Összesen hatan voltak a bulin. Talán naiv volt, amiért azt gondolta, hogy ez köztük marad? Shane nem foglalkozott a kérdésével, ugyanúgy folytatta.

- Évek óta tudom, hogy valami nem stimmel velem, de most úgy érzem, hogy ha tovább elfojtom, akkor felemészt - kezdte magyarázni, nagyobb beleéléssel, mint eddig bármit. Bill ismét próbált szóhoz jutni, de nem engedte. – És akkor megtudtam, hogy te... szóval annyira jó volt megtudni, hogy végre elmondhatom valakinek, aki megérti mi ez.

- Shane, én nem... - kezdte mondani Bill, de mire befejezhette volna a mondatot, Shane egyszer csak megragadta a vállánál fogva, Bill pedig riadt szemekkel nézte végig, ahogy Shane lehunyt szemmel megcsókolja.

A mellkasára tette a kezét, és megpróbálta eltolni magától, de nem volt ilyen egyszerű. Bill utálta magát, hogy van viszonyítási alapja, de megállapította, hogy Shane nem úgy csókol, mint Tom. Tom határozott volt, de gyengéd – Shane ehhez képest olyan erőteljesen esett neki, hogy kényszerítette Billt, hogy kinyissa a száját.

Bill lemerevedett. Fogalma sem volt, hogy mit csináljon. Shane a fenekébe markolt, Bill pedig kicsit megugrott és ijedt hangot adott ki. Ezen a ponton sokallt be, nem akarta, hogy Shane teljesen félre értse, de mire eljutott volna addig, hogy ellökje, hirtelen azt érezte, hogy Shane elkezd remegni. Jaj ne. Az egész olyan gyorsan történt, hogy Bill fel sem fogta, de a következő pillanatban Shane már a nyakába temette az arcát, és hangosan zokogott. Bill sokkos állapotban, mozdulatlanul állt.

- Shane? - kérdezte gyenge hangon. A férfi válla felett körül nézett, hogy látta-e valaki a jelenetet, de a közelben szerencséjére nem voltak emberek.

- Ne haragudj - szipogta Shane. Bill érezte a könnyeit a nyakában. Átkarolta, hogy megnyugtassa, és ügyetlenül megsimogatta a hátát. – Ne haragudj – ismételte Shane, és egy puszit adott Bill nyakára, amitől utána meg jobban sírt. Bill elképzelte hogy nézhetnek ki kívülről, és ő is majdnem sírt.

- Kérlek ne… - mondta neki kétségbe esetten. – Gyere – próbálta megindítani egy pad felé. Ennyire deja vu gyanús érzése soha nem volt még, de hát ez sem az a fajta tapasztalat, amivel az ember szívesen dicsekszik az önéletrajzában.

- Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz – fakadt ki Shane, miután leültek.

- Semmi gond – simogatta a hátát Bill továbbra is. Őt legalább lehetett rendesen nyugtatni. Tomhoz hozzá se mert szólni.

- Ne haragudj, én nem akartam... – kezdett bele, de elcsuklott a hangja. – Nem akarok ilyen lenni.

- Ne, ne mondd ezt – szorította meg a karját. – Semmi probléma nincs azzal, ha meleg vagy. Attól még ugyanaz az ember maradsz.

- De a szüleim...

- Ne törődj velük – vágta rá Bill. – Felnőtt ember vagy, ez most rólad szól.

- Fogalmam sincs, hogy mi vagyok – mondta Shane. A kezeibe temette az arcát. – Megőrülök ettől.

- Ne stresszelj rá, van időd kitalálni.

- Annyira félek bárkinek elmondani. Hogy a barátaim, a családom mit szólna. Sandrával is az utóbbi évben már csak azért voltam együtt, hogy senki ne sejtse.

- Hidd el, hogy akik szeretnek, azok így is ugyanúgy szeretni fognak.

- Neked mit szóltak, amikor elmondtad?

Bill megköszörülte a torkát.

- Próbáltam elmondani az előbb, csak nem nagyon hagytad, de én nem vagyok meleg. Tomot csak fogadásból csókoltam meg, de nincs semmi köztünk.

Amint ezt kimondta, Shane arca lesápadt.

- Úristen de hülye vagyok – mondta, megdöbbent hangon.

- Nem tudhattad – csóválta a fejét Bill. – Nem számít, emiatt ne érezd rosszabbul magad. De attól, hogy nincs személyes tapasztalatom, szívesen meghallgatlak, ha már itt vagyok.

- Ha tudtam volna, nem hozlak ilyen helyzetbe – mondta bocsánatkérően.

- Már kezdek hozzászokni – nevetett Bill. Shane ezt nem teljesen értette, de néhány másodperc hezitálás után folytatta, Bill pedig csak hallgatta.

Amikor hazáért, ugyanaz a fáradtság érzés telepedett rá, ami múlt héten a Tommal való beszélgetés után. Szellemileg kimerítette ez a téma, főleg amikor visszagondolt arra, hogy Tomnak egy bátorító szót nem tudott mondani. Vajon ő is ennyire kétségbe lehetett esve, mint Shane? Csak remélni tudta, hogy Tomnak is van annyi esze, hogy szól, amikor segítségre van szüksége.

Vissza gondolt a csókra. Shane... Nem volt kifejezetten kellemetlen, de egyszerűen nem váltott ki belőle semmilyen reakciót. Semleges volt. Tom pedig... Bill szorítást érzett a gyomrában amikor eszébe jutott. És fáradságot. Ezért úgy döntött, ezt a kérdést majd máskor fogja végig gondolni.

- Miért hiszi azt mindenki, hogy meleg vagyok? – kiáltott fel Bill kétségbe esetten.

- Mert smároltál két sráccal – mondta ki Zoey vigyorogva.

- Nem mintha én vetettem volna rájuk magam – forgatta a szemeit Bill.

- Tudod Bill - tette a vállára a kezét Tom, és furán elkezdte simogatni a fel karját. Bill zavarodottan nézett rá. – Van az a mondás, hogy nem csak az a buzi, aki simogat, hanem az is, aki hagyja.

Bill sértődötten lelökte magáról Tom karját, és remélte, hogy ebből érzi, hogy ez ebben a szituációban nem egy jó poén. Nem valószínű, hogy leesett neki, mert a lányokkal együtt ugyanúgy nevetett. Négyen ültek a pub teraszán: Zoey, Megan, és a fiúk. Tom több embert akart hívni, de Bill nem bánta, hogy végül csak a két lány ért rá. Inkább volt szüksége egy nyugis, beszélgetős sörözésre, mint egy nagy, üvöltözős bebaszásra.

- Ha már itt tartunk, miért csak engem hisznek melegnek? Tomot miért nem? – fakadt ki Bill.

- Mert Tom már a gólyatáborban megdugott három csajt – adta a választ készségesen Megan. A két lány egy társaságan sem volt a legnépszerűbbek között a nyers stílusuk miatt. Sokan nem szerették őket, de Bill és Tom mindig megállapította, hogy náluk kevesebb őszinte ember van.

- Ámen – vigyorgott Tom. Nagyon élvezte ezt a helyzetet.

- Ne vigyorogj Tom, te ezt nem tudod képzelni milyen szar! – szólt rá Bill. – Három idegen srác jelölt be a héten, és ebből az egyik csak úgy küldött egy képet a farkáról.

- Oh-lá-lá, legalább szép volt? - kérdezte Zoey.

- Olyan volt, mint egy átlagos fasz, honnan tudjam?!

Alkohol hatására Bill hajlamos volt sokat beszélni, és diszkrét dolgokat hangosan kiabálni. Volt ennek előzménye persze, az utóbbi napokban rendesen kiborult ettől a buzi témától. Baromarcú Shane elmondta valakinek, ami köztük történt, és ennek köszönhetően futó tűzkent elterjedt a pletyka, hogy Bill meleg. Fogalma sincs, hogy kik terjesztették, és hogy egyáltalán kiket érdekelt ez (mert a barátait például nem túlzottan), de a végeredmény valóban az volt, hogy random srácok kezdtek el írogatni neki. Tomnak pedig nem. Tom maradt a tökéletes hetero férfi, akinek mindenki megismerte.

- Muti a képet – kérte, vagyis inkább utasította Zoey.

- A lányok megértettek a sztori lényegét – nevetett Tom.

- Komolyra fordítva a szót, nekem van egy elméletem – mondta Megan. Bill megörült, hogy nem kell komolyan visszakeresnie azt a beszélgetést. – Szóval szerintem az a farok pontosan ugyanúgy nézett ki mint Billé és, ezért gondolja azt, hogy egy normális és szép faszról kapott képet.

Bill nagyon nem akart röhögni ezen, de amikor mindenki elkezdett, akkor már ő se bírta visszatartani.

- Menjetek a picsába - mondta duzzogó hangon, de közben mosolyogva. Kivett egy szál cigit Tomtól, és rágyújtott.

- Pedig ez dicséret volt, azt feltételezi, hogy normális és szép faszod van – egészítette ki Tom.

- Azért hiszi el rólad mindenki, hogy meleg vagy, mert túl tökéletes vagy - mondta Megan, ezúttal tényleg komolyra váltva.

- Tökéletes? - vonta fel a szemöldökét Bill.

- Okos vagy, kedves, és még helyes is – jelentette ki a lány. Bill meglepetten vonta fel a szemöldökét, de amint egymás szemébe néztek, Megan zavartan elkapta a tekintetét.

- Az ilyen pasik vagy foglaltak, vagy melegek – magyarázta tovább Zoey. – És mivel barátnővel meg senki nem látott...

- Az instagrammom tele van képekkel a volt barátnőmről.

- Aranyos szelfikkel, ahol hozzá sem értél szinte – mondta Megan teljesen komoly arckifejezéssel. Volt egy furcsa szarkasztikus humora, amit Bill nagyon imádott, de sokszor nem tudott kiigazodni rajta.

- De ti ugye elhiszitek, hogy tényleg a barátnőm volt? - kérdezte Bill ijedten. Abszurdnak tűnt a kérdés, de már nem tudta mit gondoljon.

- Én csak azt mondom, hogy furcsa – mondta Megan továbbra is csak félig viccelődő hangon. Bill mindegyiket belehallotta. Tomra nézett. Ő egyszer még találkozott is vele.

- Mondjuk gyanúsan jó nő volt – helyeselt Tom. Bill nem hitt a fülének. Kettejük közül Tom volt a látens biszexuális, és ezt ő maga vallotta be Billnek, sírás közben, most pedig nincs benne annyi, hogy kiálljon mellette.

- Ezt nem komolyan mondjátok, ugye? - vonta fel Bill a szemöldökét.

- Nyugi csak szivatunk – vigyorgott Tom, közben pedig egy pillanatra megfogta a karját. Bill furcsán nézett a keze után. Magán volt meglepődve, amiért egy ilyen apró mozdulaton fennakadt. Eszébe jutott, amikor Tom megcsókolta, és ugyanígy fogta a karját. Az ujjai a hajában... Basszus. Túl sokat ivott.

- Most duzzogásból itt hagylak titeket, addig gondolkodjatok, hogy ezzel mennyire megbántottatok – állt fel az asztaltól. Mosdóba készült. Nem kellett WC-re mennie, de kicsit muszáj volt távol lennie Tomtól, ha csak egy percre is. Utálta ezeket az emlékrohamokat.

- Kérnél meg egy kör tequilát? - kérdezte Tom, mire a lányok egyszerre kiáltottak fel tiltakozóan. – Egy utolsó kör, hölgyek, mindenki a vendégem - erősködött Tom, de csak Bill szemébe nézett. Bill furán, de visszamosolygott.

- Akkor még egy kör? – kérdezte. Egy, kettő, három, négy... Számolta a másodperceket, Tom még mindig a szemébe nézett, majd végig rajta. Bill zavarba jött, meg akarta nézni hogy állnak a ruhái, de nem merte. Meganra nézett helyette.

- Az utolsó - mondta a lány nyomatékosan.

- Ez az! – kiáltott fel lelkesen Tom. – Siess!

A tükörben magát nézte. "Túl helyes". Ezt se mondta még senki. Eszébe jutott amit Tom mondott, hogy mindig tetszett neki a stílusa. Talán most is ezt nézte.

Levette a gyűrűit, hogy kezet mosson, és kicsit felfrissítse az arcát. Elképzelte, hogy Tom utána jön, átkarolja, és a hajába markol. Nem értette ez a gondolat miért izgatja ennyire, de frusztráltságában a nyakláncaiba markolt, és olyan erősen húzta, hogy fájjon. Másodpercek csak így állt, és remélte, hogy nem jön be senki más. Részegnek érezte magát, zúgott a feje, de erőt vett magán, visszavette a gyűrűit, és ment kikérni a négy tequilát. Alig bírt már állni a lábán, a pultba kellett kapaszkodnia, aztán a székekbe, a falba, végül pedig az asztalba. Egészségükre.

- Megan, Megan, Megan - kiabáltak hárman egyszerre, közben ritmikusan csapkodtak az asztalt.

- Mondtam, hogy nem bírok többet inni - nevetett a lány. Hátra dőlt a székében, és majdnem hátra is esett. Látta Meganon, hogy tényleg nem fog már inni, de a poén kedvéért ő is próbálta bátorítani. – Nem, nem, nem – tiltakozott a lány.

- Igya a még Bill, úgy is neki kell most bizonyítani – javasolta Zoey.

- Mit kell bizonyítanom?

- Hogy egy igazi férfi vagy - vigyorgott Megan.

- Szerintem mindkettőtöknek nagyon szívesen bebizonyítja. – emelgette a szemöldökét Tom.

- Akkor hajrá - tolta elé a poharat Zoey. "Megan Megan megan" helyett most "Bill Bill Bill" hangzott fel.

- Te viszel haza - figyelmeztette Tomot, és lehúzta az utolsó pohár tequilát. 

Előző rész | Következő rész