Bill a nevét hallotta, majd kisebb szorítást érzett a vállán. Álmosan nyögött egyet, és átfordult a másik oldalára.

- Bill! - szólt a hang kicsit hangosabban. Bill a szemöldökét ráncolta. Tom? Hátranézett a válla felett, és soha nem ébredt fel még olyan hamar, mint abban a pillanatban. Amint felfogta, hogy Tom mellette fekszik, az ágyában, egyből felugrott, és a takaróját ölelve a szoba másik végébe szaladt.

- Miért nem mondtad, hogy Andreas itthon van? - kérdezte Tom idegesen, de suttogva, mielőtt Bill bármit is mondhatott volna. Bill szemei elkerekedtek. Körbe pillantott a szobában. A ruháik szanaszét voltak dobálva, az asztalról pedig minden a földre söpörve. Baszki.

- Mert hétköznap mindig itthon van - suttogta Bill is. - Légyszi mondd, hogy nem találkoztál vele!

- Most ébredtem arra, hogy kint mozog.

- Baszki - káromkodott Bill. A feje lüktetett. Majdnem ledobta a takarót, de eszébe jutott, hogy meztelen alatta. Furcsa mozdulatokkal oldalra nyúlt és a fiókjából elővett egy boxert, és a takaró alatt magára ügyeskedte. 

- Nyugi - mondta egyből Tom. Billel ellentétben nem volt szemérmes, közben simán odasétált az alsójáért, ahol előző este hagyta. 

- Mi a faszért nem tudtál a kanapén aludni? - kérdezte Bill. Ha nem kellett volna suttognia, valószínűleg kiabált volna. 

- Nehogy engem hibáztass, neked se jutott eszedbe - dobta meg Tom egy ruhadarabbal. Bill vissza akarta dobni mérgesen, de észrevette, hogy a saját pólója, ezért inkább felvette. 

- Mi a faszt mondjunk neki? - kérdezte Bill, egy fokkal higgadtabban. Összevissza cikáztak a gondolatai. Tudta, hogy most nincs ideje filozolfálni az este részleteiről. Az első és legfontosabb, hogy a lakótársa előtt kimagyarázzák, hogy Tom, aki MINDIG a kanapén aludt, most miért nem. 

Tom odalepett hozzá, és megfogta a karját. Bill el akarta rántani, de Tom erősebben szorította. 

- Nyugodj le! - szólt rá egyből. Bill mély levegőt vett. - Nem annyira gáz a helyzet - mondta Tom. - Részeg voltam és hulla fáradt, ezért csak bedőltem melléd. Semmi extra. 

- Oké – bólintott megkönnyebbülten. Ez tényleg nem hangzik olyan rosszul. 

- Mennyi az esélye, hogy most bejön a szobádba? - kérdezte Tom. Az asztal felé nézett. – Pakoljunk össze kicsit? 

Bill megrázta a fejét. 

- Nem fog bejönni - mondta magabiztosan, de mintha saját magát akarta volna nyugtatni ezzel. A szíve zakatolt. A fejében csak az járt, hogy „baszdmeg baszdmeg baszdmeg”. Nem tudta Tom mire gondolhatott, de mintha észre vette volna, hogy még mindig Bill karját szorítja, mert hirtelen elengedte, és hátrébb lépett. Bill ügyetlenül összefonta a karjait. – Ez nem történt meg, ugye? – kérdezte. 

- Nem - válaszolta határozottan Tom. Bill bólintott, felvett egy nadrágot is, aztán elindultak a konyha felé. A legkevésbé sem akart Andreasszal találkozni, de a másik opció az lett volna, hogy a szobájában marad Tommal, ami a még rosszabb verzió lett volna. 

- Helló – köszönt meglepetten Andreas, amikor meg látta őket. A konyhában a pultnál ült, épp a reggeli kávéját itta. – Nem is tudtam, hogy itt vagy – fogott kezét Tommal. 

- Ja, tegnap elmentünk inni - mondta Tom. Közben Bill próbált észrevétlenül kávét önteni magának, és udvariasan Tomnak is. Mellé elővett egy zacskó kekszet és két fájdalomcsillapítót is. 

- Mi a faszt csináltatok éjjel? - kérdezte váratlanul Andreas. Bill összerezzent. Majdnem lejtette a két gyógyszert. Andreas őt nézte, Bill pedig segítségkérően Tomra pillantott. - Arra ébredtem, hogy mintha átrendeznétek a szobát.

- Bill bebaszott, és pusztító üzemmódra kapcsolt – mondta Tom teljesen természetesen. 

- Akkor csak a szokásos - röhögött Andreas. Bill zavarodottan mosolygott, és leült melléjük, miközben hallgatta Tom fedősztoriját. Ijesztő volt, hogy Tom milyen folyékonyan tud hazudni, de sokszor jól jött. 

- Nekiment mindennek, és az asztalnak is úgy nekibaszódott, hogy alig bírtam összeszedni. 

- Na én meg már örültem, hogy valami csajt hoztál fel!

- Hagyjuk - mondta Bill kicsit hisztisen. 

- Mi van veled amúgy? Már 100 éve nem láttalak - fordult Tom felé Andreas.

- Megvagyok - vont vállat Tom. - Voltam itt is párszor, csak hétvégén soha nem vagy itt. 

- Mostanában otthon voltam vagy Kimnél.

- Jól meg vagytok?

- Aha. Most leszünk lassan fél évesek - mesélte büszkén. 

Bill a gondolataiba mélyedve rágcsálta a kakaós kekszet. Borzalmas íze volt, de biztosan tudta, hogy most szénhidrátra van szüksége. És koffeinre. És egy doboz cigire, és egy alapos fürdésre. Az asztalt pedig rituálisan el kell majd égetnie a ruháival együtt. Jó, nyilván tudta, hogy ezt nem fogja megtenni, de részletesen eltervezte, hogy délután, ha egyetemről hazaér, akkor milyen nagytakarítást fog tartani. Nem tudta elképzelni, hogy a szobájában jól érezze magát egy pillanatra is abban a tudatban, hogy az asztalról meg le se mosta az ondómaradékokat... 

- Hahó! - legyezett az arca előtt Andreas. Bill felkapta a fejét. 

- Igen? 

- Holnap ráérsz? 

Bill csak pislogott. 

- Mire? 

- Buli itt - mondta Tom. 

- Most? - nézett rá Bill furcsán. - Kivel? 

- Georg, Gustávék, aki tud jönni. Kim is hozza szerintem a barátait, nekik már amúgy is be akartalak mutatni nekik - mondta Andreas.

Bill a szemöldökét ráncolta, nem volt erre felkészülve. Nem akarta elhinni, hogy Tom most komolyan inni akar vele, ebben a lakásban, néhány méterre attól a helytől, ahol… Muszáj volt kifogást találnia.

- Holnap nagyon sok munkám lesz, szerintem éjjel is bent leszek az irodában. 

- Basszus, szombaton meg Tomnak nem jó.

- Jó a szombat is, vissza tudok jönni.

- Miért, mi lesz? - nézett Bill zvarodottan. 

- Szombat reggel meccse lesz az öcsémnek, amire haza kéne mennem, de estére vissza tudok már jönni - magyarázta Tom.

- Jövő héten nem jó? 

- Jövő héten én nem leszek itt, de száz éve nem ittunk már együtt - erősködött Andreas. - Szombat akkor jó? 

Bill nem tudott erre mit mondani, nem volt jó kifogása. Kínosan végigszenvedte ezt a beszélgetést, aztán kínosan teljes kussban mentek Tommal órára. Óra után kifogást sem keresett, egyszerűen fogta a cuccait és lelépett, Tom pedig nem szaladt utána. 

A következő napokat annak ellenére, hogy ezer dolga lett volna, az ágyban gubbasztva töltötte, és próbált minden kontaktot kerülni az emberekkel. Tudta, hogy szombaton úgy se fogja tudni kikerülni őket, ezért mindent megtett, hogy aznap estére mentálisan felkészítse magát, de olyan szinten nem volt hozzá kedve, hogy még egy hozzá képest normális outfitet se tudott kitalálni. Kreatívkodás helyett visszakeresett egy fél évvel ezelőtti képet, és az alapján szedte össze az ékszereit is. Megpróbált mosolyogni a tükörképére, de eszébe jutott, hogy néhány órával korábban még azt írta be Google-be, hogy "hetero vagyok de szexeltem egy férfival". Dühösen bevágta a szekrénye ajtaját, és inkább időben nekiállt Andreasszal inni, hogy mire a társaság ideér, legyen lelkiereje jól érezni magát.

Egy órával később már tényleg jól érezte magát. Viszonylag. Igazából nem tudta eldönteni, hogy azért, mert Tommal nem nagyon beszéltek, vagy mert Kim barátaival kellett beszélgetnie akik MÉG BORZALMASABBAK voltak, mintha Tommal lenne most összezárva.

- Én ezt nem bírom - suttogta kétségbeesetten, amint kijutott a nappaliból. Andreas szobájába mentek, mert egyedül ott volt erkély.

- Ha még egyszer még kell hallgatnom, hogy az a csaj milyen bandában játszik, én fejbe lövöm magam… Kik ezek az emberek, Bill? - panaszkodott Gustav. 

- Andy barátnőjének az idióta társasága, én is most találoztam velük először.

- Rosszabb, mint a múltkori herkás csávó - siránkozott Gustav miközben rágyújtott. Bill mélyen áterezte a fájdalmat. Az ő társaságukból rajta és Tomon kívül a csoporttársuk Gustav, az ő barátnője, és Tom lakótársa, Georg volt ott. Kim grafikusnak tanult, a művészetis társaságát hozta, akik annyira elvontak voltak, hogy véletlenül sem ereszkedtek le Billék szintjére. Mintha direkt olyan dolgokról beszéltek volna, amiről tudták, hogy a közgazdász pórnép nem ért. 

- De te legalább leléphetsz bármikor, én itt lakok - mondta Bill fájdalmasan. Hátrahajtotta a fejét, és felnyögött fájdalmasan. Bárhol máshol szívesebben lett volna, mint ezen a szaron. 

- Azt a csajt láttad hogy nyomul Tomra? - kérdezte Gus. Bill előre hajtotta a fejét, megköszörülte a torkát. Már egy órája csak azt látta. 

- Ariel? 

- Fogadni mernek, hogy nem az az igazi neve - nevetett Gustav. 

- Pedig a haja is vörös - vigyorgott Bill. Jól esett neki azért, hogy nem csak ő látta így. Egész este irritálta az a lány. Annyira, hogy egy szót sem akart hozzászólni, helyette minden figyelmét Gustavékra irányította.

- Mondjuk jó csaj lehetne, ha az IQ-ja legalább a 90et elérné.

- A hangja meg két oktávval mélyebb lenne.

- Veled minden oké amúgy? - váltott Gus komolyabb hangra, miután kinevették a lányt. Bill vállát vont. 

- Megvagyok. Egyetem, munka, stb. - mondta. A problémáját nem egészen mondhatta el, és utálta emiatt Tomot. Gustav volt az az ember, akivel egészen eddig mindent mindig meg tudott osztani, és most előtte is titkolózhatott. 

- Barátnő? 

- Nincs a láthatáron, de az egyetem LMBT klubjából szerintem már mindenki bejelölt.

- Az is valami - nevetett Gustav. 

- Amúgy nem tudom, pont szerdán beszéltünk erről Tommal. Azt hittem túl vagyok már Lilyn, de lehet, hogy mégse.

- Igen, ezt mindenki észrevette – mosolygott Gustav. Bill meglepődött, hogy ilyen komolyra váltott a beszélgetés. Többször kellett volna józannak maradnia bulik során, akkor talán nem fordult volna át minden ökörködésbe.

- Azóta egy lánnyal találkoztam csak, aki úgy tényleg tetszik, de ő meg foglalt, szóval nem hiszem hogy lesz belőle bármi.

- Ki az? 

- Megant ismered? 

- Aha. Mármint személyesen nem, de tudom ki ő.

- Na, ő. Tom azt mondta ő nem várná meg amíg szingli lesz, de nem hiszem, hogy én így tudnék közeledni felé.

Gustav a fejét csóválta 

- Ne is. Tom egy fasz ebből a szempontból, őt egyáltalán nem érdekli, hogy másokra milyen hatással van.

- Tudom - sóhajtott Bill. Amíg ő, Tom legutóbbi áldozata, a világ legnyomorultabb emberének érezte magát az elmúlt napokban, addig Tom vidáman sorozatokat nézett és focimeccsre ment, jelenleg pedig egy random csajjal flörtölt. Ez volt Tom. Billt kirázta a hideg, amikor belegondolt, hogy Ariellel mégis van egy közös dolog benne, de hamar megnyugtatta magát, hogy ez nem igaz. Tommal haverok voltak. Barátok. Már másfél éve. Tom is egyetértett vele, hogy ami köztük volt, az nem történt meg, valószínűleg ő is megbánta. Kifújta a füstöt. Nem hagyta, hogy a gondolatai teljesen elszaladjanak. Gustavra nézett ismét. – És te hogy vagy? Minden oké Emilyvel?

Gustav elmosolyodott, aminek láttán Bill sem bírta ki, hogy ne viszonozza. Gustav és Emily voltak számára a mintapár. Egy éve voltak körülbelül együtt, de akárhányszor szóba került a lány, Gustav arcáról egyszerűen virított, hogy mennyire szerelmes.

- Ezt ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, de meg fogom kérni a kezét.

Billnek majdnem tátva maradt a szája. 

- El akarod jegyezni? - kérdezte hatalmasra nyílt szemekkel. - Nee! - kiáltott fel hitetlenkedve, de vigyorogva.

- De igen - nevetett Gustav. 

- Ekkora híred van, erre hagyod hogy itt untassalak a szarjaimmal? Baszd meg Gustav! – nevetett Bill, és beleboxolt a vállába.

- Köszönöm - húzódott el Gustav röhögve.

- Gyere ide, ezért most kapsz egy csókot - rántotta magához Bill, és egy jó nyálas puszit adott először a jobb, majd a bal halántékára, aztán jó nagyot csapott a hátára. 

- De erről még tényleg kuss - figyelmeztette Gustav. 

- Lakat van a számon - bólintott Bill, de úgy vigyorgott, hogy nem volt benne biztos, hogy nem lehet leolvasni az arcáról. - Baszki, erre inni kell! - kiáltott fel. Ennyit a józanságról. - Mikor fogod megkérni? És egyáltalán hogy-hogy? - kérdezgette. Mindent tudni akart. 

- Hozzunk ki piát, és mindent elmesélek.

- Ugye tudod, hogy ezért most meg kell bontanunk egy ünnepi whiskyt? 

- Majd inkább legközelebb, most nem akarom, hogy bárki kérdezősködjön. 

- Egy olcsóbb, félig ünnepi whisky? 

- Legyen - vigyorgott Gustav. 

Bill melankóliája eltűnt. Pontosan ez hiányzott neki, hogy valami jó dolog is történjen körülötte. Ha túl sok ideje volt saját magán gondolkozni, előbb-utóbb mindig bekattant kicsit. 

- Na végre! - kiáltott fel Emily, amikor visszatértek a nappaliba. - Már azt hittem soha nem jöttök vissza.

Bill csak mosolygott, és bement a szobájába egy üveg Jack Danielsért. Amikor visszatért, látta, hogy Gustav lehajol hozzá, megcsókolja, és megsimogatja a hátát. Kicsit féltékeny is volt rájuk.

- Ha nem haragszol viszem is vissza az urad - mondta Bill, az üveget mutatva. 

- És megint Georggal kell beszélgetnem? - biggyesztette az ajkát a lány. Mindenki tudta, hogy vicc volt, valójában Emily és Georg régebb óta voltak barátok, mint bárki a társaságban. 

- Fogadjunk, hogy Bill veled is buzul - mondta Georg.

Bill körbenézett, hogy mit vághatna hozzá a drága barátjához, de Gustav hamarabb reagált. 

- Tudod, hogy nekem csak a te segged létezik cica!

- Tom pedig Bill kurvája? – szólt bele kéretlenül Ariel. A nevetése még irritálóbb volt, mint az alap beszédhangja. Gustavval összenéztek, Bill látta az arcán, hogy legszívesebben ő is rászólna, hogy maradjon ki négyük rituális műbuzulásából. 

- Inkább Bill az én kurvám - mondta Tom határozottan. Bill hirtelen bepánikolt, hogy erre mit reagálhatna. Ezúttal Georg mentette ki, aki hangosan elkezdett röhögni. 

- Barátom, te nem láttad magad, hogy mennyire be voltál szarva, amikor smároltatok. Bill a férfi, sajnálom.

Bill meglepődött ezen, de hamar el is vigyorodott. A férfi egójának ez kifejezett jól esett. 

- Jézusom, ti most komolyan? - kiáltott fel Ariel sokkos hangom. Bill a szemeit forgatta. Szerencsétlen lány meg ahhoz is túl buta volt, hogy észrevegye milyen, amikor valami poénból vagy komolyan történik. 

- Mindig ezt csinálják, nem kell komolyan venni - segítette ki Andreas, aki eddig a másik társasággal volt elfoglalva. 

- Kivéve Bill és Tom, ők tényleg smároltak - pontosított Georg. Bill most már biztos volt benne hogy ő volt az a pletykás ribanc, aki nem bírta ki, hogy ne kürtölje világgá. 

- Egyszer fogadásból - tette hozzá Gustav. Bill akaratlanul is összenézett Tommal egy pillanatra, de ijedten elkapta a tekintetét.

- Most megijedtem - sóhajtott fel a lány megkönnyebbültem. - Kár lenne érted, ha meleg lennél - mondta Tomnak, és látványosan megfogta a karját. Bill a szemeit forgatta. Tom nagyon egyértelműen nem akart semmit a lánytól. Udvariasságból nem utasította el nyíltan, de fogalmazzunk úgy, hogy azért tartotta a távolságot. 

Bill úgy döntött nem ragad le ezen a témán, nem is volt kedve túlzottan magyarázkodni. Gustav jobban érdekelte most. 

- Engedelmetekkel Gustav gyönyörű seggét most ki is vinném magammal az erkélyre - jelentette be Bill. 

- Jeget nem hozol? - kérdezte Gustav. 

- Ja de - kapott a fejéhez Bill, és szaladt a konyhába, hogy kibányássza a jeget a fagyasztó hátuljából. Fogott egy tálat, és öntött bele egy keveset. Úgy se fognak olyan sokat használni. 

- Nem fog elolvadni? - kérdezte Tom. 

Bill ijedten kapta fel a fejét. Észre se vette, hogy Tom utána jött. Vajon mióta állhatott ott? A szerdai kalandjuk óta most először volt vele privátban, és szeretett volna laza lenni, de nem tudott. Tom jelenléte feszélyezte.

- Kint annyira nincs meleg - mondta Bill, faarccal. - Mit keresel itt? 

- Poharakat - mondta Tom. Bill automatikusan nyitotta is neki a konyhaszekrényt, és félreállt, nehogy véletlenül érintkeznie kelljen vele. - Mi ez a félrevonulás Gustavval? – kérdezte Tom.

- Régen beszéltünk - vont vállát Bill. 

- Csak okosan az alkohollal – kacsintott Tom. Bill gyomra összerándult.

- Ha-ha - mondta ironikusan. Nem tudta hova tenni ezt a megjegyzést, ezért inkább úgy döntött nem reagál rá érdemben. Fogta a tálat, és Gustavval együtt kimentek az erkélyre, hogy megbeszéljék az élet nagy dolgait és nem utolsó sorban, hogy távol kerüljön Tomtól. 

Előző rész | Következő rész