Rezgett Bill telefonja, a képernyő felvillant egy pillanatra.

- Fogadjunk, hogy Andreas lesz - tippelt Gustav.

Már lassan két órája ültek az erkélyen. Bill nem is bánta, sőt, kifejezetten örült, hogy most Gustav is vevő az elkülönülésre. Persze tudta, hogy ez nem tarthat örökké, és nem kerülheti Tomot egész életében, ezért nem lepte meg, amikor Gustav újra elkezdett a többiek iránt érdeklődni.

- Szerintem Emily írt - tippelt Bill.

- Em nekem írt volna.

- Akkor Georg?

- Ő is jobban szeret engem, sajnálom - vigyorgott Gustav. - Ha Andreas vagy Tom, akkor te iszol, ha Emily vagy Georg akkor én.

- Oké - egyezett bele Bill, és megnyitotta az üzenetet. Amint megkapta, felnevetett. - Szerintem mindketten iszunk!

Bár Tom telefonjáról érkezett, de egy kép volt, amin Tom, Andreas és Emily keservesen síró arcot vágott. A képre hatalmas rózsaszín betűkkel rá volt írva, hogy "hiányoztok fiúk", mellette pedig több szívecske is volt. Párhuzamosan Andreas is írt neki, hogy "gyere haza Bill, szeretünk!!!"

- Küldjünk egy képet ami azt sugallja, mintha új életet kezdtünk volna - mondta Gustav. Bill nagyon jó ötletnek tartotta, de végül egy sima szelfi lett belőle. Hogy felturbózzák kicsit, a képre rátettek pár pálmafát és napszemüvegeket szerkesztettek maguknak.

- Kérdezd meg Georg mit csinál, és írd, hogy aggódom érte - mondta Gustav. Bill követte az utasítást. Nem sokat kellett várni a válaszra. Tom egy képet küldött, Georg a kanapén ült, egy bizonyos vöröshajú lány pedig gyakorlatilag az ölében.

Tom újra írt.

"ezek mi is lehetnénk ;)"

- Tom megint melegre itta magát - állapította meg Gustav jóízű kacaj kíséretében. Vele ellentétben Billnek itt ment el a jókedve.

"most már kimehetünk mi is? " – jött a következő üzenet.

- Kijöhetnek? - kérdezte Gustav.

- Legyen - adta állását Bill. Amint megírta nekik, abban a pillanatban be is robbantak Andreas szobájának ajtaján, és mindhárman megrohamozták őket. Emily egyből Gustav nyakába ugrott, és elkezdte összevissza puszilgatni, ezzel párhuzamosan pedig Andreas es Tom elkezdtek Bill felé közelíteni.

- Meg ne próbáljátok! - figyelmeztette őket Bill, a mutató ujját maga elé tartotta, de a fiúkat nem zavarta. Körbevették Billt, egyszerre átkarolták, és szó szerint elkezdték körbeugrálni.

- Úgy hiányoztál Bill - mondták egyszerre. Bill tiltakozása a szendvics ellen őszinte volt, de olyan hangosan röhögött mindenki, hogy a fiúk nem vették komolyan.

- Soha többet nem hagyunk el titeket - kiáltott fel Gustav, és saját magukat is bevonta a csoportos ölelésbe, aminek továbbra is Bill volt a közepén. Szemből Andreas simult hozzá, hátulról pedig Tom leheletét érezte a nyakában. Egyértelmű volt, hogy mindannyian részegek voltak. Olyan hangosan nevettek saját magukon, hogy Bill már várta, hogy a szomszédok mikor fognak átkopogni.

- Miért hagytatok együtt velük? - kérdezte Emily, miután elengedték egymást. – Baszd meg Andreas Gühne, mi a faszomnak kellett ezeket az embereket meghívni? Kik ezek?

- Kim barátai, fogalmam sem volt, hogy ennyire faszok lesznek - mondta Andy bocsánatkérően.

- Nem szeretem Kimet sem - vallotta be Emily.

- Te senkit nem szeretsz - legyintett Tom.

- De titeket most nagyon!

- Jaj de édes - mondta Bill mosolyogva. Az eljegyzésig még Gustav várni szeretett volna nyárig, de Bill legalább olyan izgatott volt, mint ő. Ez a pár lett most a szíve csücske. El akarta csomagolni őket a zsebébe.
- Szelfizzünk már egyet, ezt meg kell örökíteni! - mondta lelkesen Emily.

- Na, a szelfikirálynő - nevetett Andreas.

- Már nem is számolom hányszor nyitottam rád, ahogy félmeztelenül fotóztad magad – védte a lányt Bill.

- Te vagy az egyetlen ismerősöm, aki saját magának vett szelfibotot, ezek után még se szólalhatsz - mondta Gustav. Billnek felcsillant a szeme.

- Tényleg, a szelfibot!

- Inkább lógjon ki a fejem, minthogy szelfibotot használják - jelentette be Gustav. Bill nem értette, hogy ez a társaság miért ellenzi ennyire, de inkább nem erőltette.

- Majd csinálom én a képet, úgy is nekem van a leghosszabb karom - zárta le a vitát Andreas, és a csoport szélére állt.

- És a legrövidebb péniszed - egészítette ki a mondatot Tom nagyon eredetien.

- Igen, tudjuk, neked van a legnagyobb - válaszolta Andreas szarkasztikusan. – Na akkor mindenki felkészült? - kérdezte Andreas. Gyorsan sorba rendeződtek. Gustav és Emily, mint a legalacsonyabbak előre álltak, mögéjük Tom és Bill, oldalra pedig Andreas.

- Ez megy majd instára, úgyhogy normális képet vágjatok – utasította őket Emily.

- Mindenki mondja, hogy szex! – kiáltott Gustav, és ezen mindenki nagyon nevetett. Bill csak visszafogottan mosolygott. Feszélyezte, hogy Tom közvetlenül mellette áll, de nem akarta elrontani a hangulatot, ezért a maga módján próbált laza maradni. Amikor kellett, grimaszolt a fotóhoz, kidugta a nyelvét, kancsalított, satöbbi. Jó képet vágott még akkor is, amikor például Tom közölte, hogy most valamit a szájába fog rakni, és egy szál cigit nyújtott felé.

Elfogadta, nevetett, próbált poénkodni, de közben azért eltöprengett, hogy vajon mindig ez volt-e a felállás. Mint minden haveri körben, náluk sem volt újkeletű melegpoénokkal dobálózni, de nem emlékezett, hogy valaha is ennyire egyértelmű lett volna, hogy ő és Tom vannak ennek a célkeresztjében. Talán még mindig a múltkori csók miatt. Igen, ez logikus. Végülis ha Gustav és Georg smároltak volna anno, akkor Bill is hónapokig baszogatta volna őket.

Kicsit bele is fáradt ebbe, meg persze az alváshiányba, ezért amikor Gus és Emily mondták, hogy lassan indulnának, akkor nem is tiltakozott senki. Hamarosan utánuk Georg és az új kedves barátnője is lelépett, Andreas már csak vegetált a kanapén, Kim és az idegenek ellenben nekiálltak kávét főzni. Hajnali háromkor.

- Jössz? – mutatott a cigijére Tom. Megfelelő kifogás hiányában vele tartott, de már eltervezte, hogy ez az utolsó, és ő is megy aludni.

- Miről beszélgettetek ennyit Gustavval? – kérdezte kint Tom.

- Semmiről – vont vállat Bill.

- Titok?

- Ja.

- Úgy is elmondod.

- Ezek hetero dolgok, Tom, te ezeket úgy se érted – vágta rá Bill. Amikor a többiek toltak ilyeneket, az egész este irritálta, de azért ő se bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzéseket. Egész jól el is vigyorgott a saját poénján. Egészen addig, amíg Tom nem válaszolt.

- Te most direkt flörtölsz velem egész este? – kérdezte Tom. Bill furcsán nézett rá.

- Nem flörtölök.

- Aha – nevetett Tom, de a szarkasztikus hangnem ellenére odalépett Billhez, a karjára tette a kezét, és megpróbálta megcsókolni. Bill elhúzta a fejét.

- Mit csinálsz?

Tom nem válaszolt, helyette a nyakához hajolt, és az orrát végigsimította a bőrén. Bill az erkélyajtó üvegében látta saját magukat kívülről, és ahogy nézte a saját arcát, nem sok hiányzott, hogy elkezdjen röhögni. Ilyen érzés lehet lánynak lenni? Tom vajon meddig menne el? Most fog elkezdeni bókolni? Romantikus sétájuk már volt a városban, most el fogja hívni moziba? Virágot vesz neki?

Annyira szürreális volt az egész, hogy egyszerűen nem tudta komolyan venni, csak állt ott szerencsétlenül, és felnevetett.

- Mi van? – kérdezte Tom. Ő is nevetett kicsit, de valószínűleg nem ugyanazon.

- Semmi – legyezett a cigijével Bill. Próbálta összeszedni magát. Tom megfogta az állkapcsát, és maga felé fordította a fejét. Bill a korlátba kapaszkodott. – Légyszi ne – kérte finoman.

- Miért? - mosolygott Tom, és az alkoholszagú leheletével újra megpróbálta megcsókolni.

Bill nem tudott mit mondani. Most rendezzen jelenetet? Veszekedjen vele mindenki előtt? Lökje el? Dobja ki a lakásból? Semmi humora nem volt ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzon.

Egyikük se mondott semmit, de Tom határozottabban közelebb lépett, és ezúttal nem hagyott neki teret, hogy elhúzódjon. Füst és alkohol íze keveredett a szájukban. Bill nyelve mintha le lett volna bénulva, csak tompán érezte a lassú, meglehetősen nyálas csókot. Annyira döglött volt, hogy már alig bírta tartani magát. Hátrahajtotta a fejét, és lehunyt szemmel hagyta, hogy Tom belecsókoljon a nyakába, de szinte nem is érzett belőle semmit.

- Le kéne feküdnöm – mondta Bill rekedtes hangon. Amint ezt eldöntötte, elfordult Tomtól, és a félig elszívott csikket elnyomta a korláton. Hallotta, hogy Tom mond egy okét, de nem igazán figyelt rá, csak elindult befelé. Tom mögötte ment, a keze finoman Bill derekán volt, amíg be nem értek a nappaliba.

- Nektek is vége? – kérdezte Andreas, amikor meglátta őket.

- Aha – ásított Bill.

- Te is itt alszol, Tom? Vagy van buszod?

- Fél hatig nincs buszom, szóval ha Bill beenged, akkor ja.

- De nem mászhatsz rám – jelentette be Bill.

- Majd türtőztetem magam – vigyorgott Tom. Andreas nagyot nevetett ezen, de Bill nem volt benne biztos, hogy Tom is komolyan gondolja.

- Komolyan, nem érhetsz hozzám - mondta még egyszer.

- Bill teste egy templom - mondta Andreas.

- Na jó, nekem elég volt mára – dörzsölte a szemét Bill. – Jó éjt.

- Helló – köszönt el Andreas is tőlük, és bementek a szobába.

Bill sejtése beigazolódott. Amint becsukódott az ajtó, Tom keze már rajta volt, és az ágyban se húzódott a falhoz szunyókálni.  Mire Bill észbekapott, Tom már szinte rajta feküdt. Bill csak belesüppedt a matracba, mint egy adag zselé, és hagyta, hogy Tom ránehezüljön, a testük pedig minden lehetséges ponton összeérjen.

- Imádom, ahogy nyögsz – mondta Tom egy csók közben. Kibaszottul izgató volt, ahogy gyakorlatilag egymásba olvadtak. – Ezt szerda óta várom.

Elszakadt Bill szájától, és újra a nyakát támadta meg, amíg Bill oldalra fordított fejjel, mosolyogva hallgatta.

- Ugye tudod, hogy nem fogsz megdugni? - kérdezte tökéletesen nyugodt hangon. Tom abbahagyta egy pillanatra, és felnézett.

- Miért?

- Tele van emberekkel lakás, és amúgy is fáj még a múltkori.

- Komolyan? – kérdezte ijedten, és egyből legurult róla.

- Annyira nem meglepő – vont vállat Bill. Kicsit zavarban érezte magát, Tom olyan intenzív aggodalommal bámulta.

- De mennyire volt rossz? Nem vérzett, vagy ilyesmi?

Bill fájdalmasan hümmögött egyet.

- Nem, de nem akarom részletezni.

- Oké, bocs – adott az arcára egy puszit Tom. – De egy szopást azért nem utasítanék vissza – súgta a fülébe, mintha valami nagyon szexi dolgot mondana.

- Kösz nem – nevetett Bill, de Tom meglepően lelkesen hajolt felé, hogy megcsókolja. Bill a derekánál érezte, hogy Tom farka megrándul. Az oldalára fordult, hogy egyvonalban legyen vele, és meglepődve állapította meg, hogy Tom fantasztikus mérete, amit annyira büszkén hangoztat, egy kicsit igazából rövidebb is mint az övé. Nem akart bunkó lenni, úgyhogy nem mondott semmit, de közel állt ahhoz, hogy elnevesse magát.

Hogy kussban tudjon maradni, inkább Tom vállába harapott finoman, amire Tom azzal reagált, hogy határozottan megragadta a combját, és a saját dereka köré húzta. Maguk közé nyúlt, és Bill érezte, hogy finom mozdulatokkal saját magát kezdi simogatni, a következő pillanatban pedig már mindkettejük farka a kezében volt. Annyira meglepően jó érzés volt, hogy ő is odanyúlt segíteni.

- Oh baszki – sóhajtott fel Tom. Bill kezét rászorította a saját péniszére, de miután kétszer végighúzta rajta, nem bírta tovább, megragadta Bill csuklóját és elrántotta a kezét. – Ha ezt most folytatod, abból nemi erőszak lesz, szóval hagyjuk – mondta lihegve.

- Pf – reagált valami ilyesmit Bill, és talán ez volt az utolsó dolog, amit aznap éjjel mondott. Mindketten nevettek kicsit, Tom valamit még motyogott, de amint lehunyta a szemét, Bill már aludt is.

Amikor reggel kinyílt a szeme, úgy érezte, mintha egy percet se aludt volna. Óvatosan körülnézett, majd újra le is hunyta. Az orrán kifújta a levegőt, és azt tátogta, hogy "basszus". Erőt vett magán, és felült.

- Alszol? - kérdezte halkan Tomot, aki neki háttal, a fal felé fordulva feküdt. Nem jött válasz, ezért Bill megállapította, hogy igen, és csak lábujjhegyen lopakodott ki a szobából.

Nem tudta pontosan mennyi idő lehet, de a nappaliban is még aludtak a tegnap estéről maradt emberek. A kanapén két lány aludt, a földön pedig egy harmadik. Az utóbbiról tudta, hogy Ambernek hívják, és szobrászattal foglalkozik, mert vele még beszélgetett pár percet, de a másik kettőről fogalma sem volt. Nem is érdekelte túlzottan, csak hogy a mosdóba eljusson, aztán igyon végre egy pohár vizet.

 - Jó reggelt! - suttogta Kim a konyhában.

- Szia - köszönt vissza Bill. A lány egy tálcára reggelit készített éppen. - Már fent is vagytok?

- Még csak ébredezünk - mondta a lány. - Ti?

Bill gyomra összerándult. Mi. Tom és Bill. Mint egy pár. Olyan érzést váltott ki belőle, mintha egy táblát végigkarcoltak volna krétával.

- Én most keltem, Tom még alszik - mondta. Direkt figyelt rá, hogy semmiképp sem többes szám első személyt használjon.

- Mindketten jól szétcsaptátok magatokat.

- Lehet - mosolygott zavartan Bill. Kim nem is látta mennyire. - Kávé van még?

- Ezeket viheted nyugodtan - mutatott két elkészített bögrére.

- Hú, köszi, ez most életmentő! - vette el Bill. - Megyek vissza, mert itt sokan vagyunk - célzott a nappaliban lévő lányokra. Kim széles mosollyal reagált.

- Szia - köszönt el tőle a lány, továbbra is suttogva, Bill pedig vissza is osont a szobájába.

Visszamászott az ágyba, és miközben a kávét kortylgatta, Tom hátát nézte. Egyenletesen mozgott a légzésével együtt. Bill szerette az emberek légzést hallgatni, mert általában talált benne valami megnyugtatót, de most ellenkező hatással volt rá. Frusztrálta. A csupasz bőrének látványa folyamatos emlékeztetője volt annak, hogy előző este milyen körülmények között aludtak el.

Cigire volt szüksége, de a saját szobájából nem tudott, ki pedig nem akart menni. Az órát nézte, még csak 9 volt. Tudta hogy korán van még, de az kizárt volt, hogy nyugodtan vissza tudjon aludni, miközben Tom meztelenül fekszik mellette. Mivel nem akart kockáztatni egy idegösszeroppanást, úgy döntött inkább felébreszti.

- Tom - szólt neki, először halkan, de nem mozdult. Utána kicsit hangosabban, majd finoman megböködte, végül pedig erőteljesen megrázta a vállát. Tom felriadt álmából, és ijedten fordult felé.

- Mi van? - ráncolta a szemöldökét. Zavarodottan nézett körbe. Bill nem tudott elsőre mit mondani. Azt már nem gondolta végig, hogy ezután mi lesz. -  Hány óra van? - kérdezte Tom. Ásított és felült.

- 8.54 - olvasta fel Bill. Tom furán nézett rá.

- Mész valahova?

- Nem - válaszolta Bill, és amikor két másodpercig nem jött válasz, rájött, hogy most már muszáj lenne mondania is valamit. - Nem tudok aludni.

Tom drámaian visszaomlott a párnára.

- És ezért bántasz? - kérdezte fájdalmasan.

- Bocs, de muszáj beszélnünk - mondta Bill. Tom komolyabb tekintettel nézett rá. Újra felült, és megtörölte a szemét.

 - Miről akarsz beszélni?

- Erről - mondta Bill halk nevetéssel. Körbemutatott az ágyon és magukon.

- Oké - mondta Tom, de a kijelentő mód ellenére kerdőn nézett rá.

- Én ezt  nem akarom, Tom - bukott ki Billből a mondat, amit napok óta ismetelgetett magának.

- Igyam meg helyetted? – viccelődött Tom. Bill a szemeit forgatta.

- Hoztam neked is - jutott eszébe. - Kim küldte. De most komolyan légyszi. Nem akarom, hogy még egyszer így ébredjünk, hogy az ágyamban aludj, és nem akarok lefeküdni veled.

- Ezt most úgy mondod, mintha az egész csak rajtam múlna - mondta Tom, a tőle megszokott lazasággal. Mintha számított volna erre a beszélgetésre. -  Ha nem akarod megismetelni akkor oké, de ne rám legyél kiakadva.

- Nem vagyok rád kiakadva.

- Ha nem lennél, akkor nem ébresztettél volna fel vasárnap reggel 8-kor.

- 9-kor, de tök mindegy, a lényeg, hogy ezt az egészet légyszíves fejezzük be.

- Most már nem tök mindegy, basszus, ne csinálj úgy, mintha megerőszakoltalak volna!

Tessék, kezdődik. Gyanús is volt ez a nagy nyugalom. Tudta, hogy ebből előbb vagy utóbb veszekedés lesz. Bill nem volt az a típus, aki szándékosan kiprovokálta volna ezt, de annyi feszültség gyülemlett most már fel benne, hogy egyáltalán nem bánta, hogy most lesz végre alkalma kiadni magából.

- Mindkétszer te kezdeményeztél.

- Ez azért nem egyoldalú.

- De ha józan lettem volna... - kezdte a magyarázkodást Bill, de Tom szinte azonnal közbe vágott.

- Baszd meg Bill, nem én itattalak le, és végig teljesen magadnál voltál - mondta Tom, az eddiginél nagyobb hangerővel.

- Csss! - szólt rá Bill.

- Nem erőltettem rád semmit, és meg sem próbáltál leallitani Bill, egyszer sem - jelentette ki Tom halkan, de ingerült hangnemben.

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy az egész az én hibám?

- Ez senkinek nem a hibája, nem értem mit problémázol.

Bill nem bírta tovább, muszáj volt felállnia. A haját tépte volna az egész helyzet miatt.

- Szerinted az normális, hogy lefeküdtél a haveroddal? - kérdezte, miközben fel-alá kezdett mászkálni a szobában.

- Nem mindennapos, de azért nem is tragédia.

Bill felvont szemöldökkel nézte Tomot. Nem akarta elhinni, hogy ő ilyen természetesen tudja ezt kezelni, és hogy ennyire nincsenek rá hatással a történtek. Kezdett elbizonytalanodni a saját álláspontjában. Most tényleg ő a hülye, hogy ezt így gondolja? Bármi más téma esetén, már hívott volna valakit, hogy döntse már el helyettük. De most csak bámult bután Tomra.

- Te most komolyan ennyire meleg lettél? - kérdezte végül. Erre pedig Tom bámult bután.

- Mi van?

Bill leült a székére.

- Abszolút nem hat meg, hogy lefeküdtél egy pasival? - kérdezte, de nagyon meg kellett erőltetnie magát, hogy ezeket a szavakat kimondja.

- Hát most már elég egyértelmű, hogy biszexek vagyunk - vont vállát Tom. Bill szemei elkerekedtek.

- Nem-nem - vágta rá. - Ezt felejtsd el, én nem vagyok az.

- Ezt most nem mondod komolyan, ugye?

- Dehogynem - mondta Bill magabiztosan. Tom erre nevetni kezdett, és az állát a tenyerének támasztotta.

- Ezt most fejtsd ki kérlek.

Bill elvörösödött, inkább a falat nézte.

- Úgy tűnik te mindent jobban tudsz, úgyhogy hagyjuk.

- Nem, most beszéljük már meg ezt, szerinted mit jelent heteronak lenni?

- Miért akarod ezt állandóan megbeszélni, nem mindegy neked?

- Nem, mert látom, hogy magadba fordulsz.

- Azért látod ezt, mert ezt akarod látni. Örülök hogy te most újra fel edezed a szexualitásod meg minden, de ne várd el, hogy én is asszisztáljak a megható coming out sztoridhoz.

Tom a szemeit forgatta.

- Nem azt mondom hogy rendezz flashmobot az egyetem közepére, csak hogy legalább előttem beismerhetnéd.

- Mit?

- A szexualitás nem egészen választas kérdése – mondta Tom válasz helyett.

- De van amikor igen. A világon mindenki leszarja, hogy mire vered ki otthon.

- Miért, te mire vered ki otthon? – nevetett Tom. Bill nem is reagált erre a megjegyzésre.

- Amíg nőkkel vagy kapcsolatban, amíg egy nővel képzeled el az életed, addig hetero vagy te is, kész, pont – szögezte le Bill.

- Olyan nőkkel, akik az ágyban férfiként viselkednek?

- Bocs, hogy nem olyan nőkre izgulok, akik egy zsák krumpliként fekszenek alattad végig.

- Ne tereld a témát! – szólt rá Tom. Bill meg akarta ütni.

- Megint úgy teszel, mintha jobban tudnád mit gondolok, de semmi közöd a nemi életemhez Tom, ezeket se tudnád rólam, ha nem faggattál volna, amikor részeg voltam.

- De magadtól kezdted el mondani! – kiáltott fel Tom frusztráltan, és olaszos stílusban lóbálta a karját. – Basszus, tudod te egyáltalán milyen vagy részegen? Konkrétan közölted, hogy szereted, ha seggbe basznak, miközben tudod, hogy bejössz nekem. Ezután mégis mi a faszt vársz tőlem?

Bill mely levegőt vett. Azt se azzal a céllal mondta, hogy felizgassa Tomot, de annak az estének a részleteibe inkább nem akart belemenni, ezért most valóban inkább terelte a témát.

- Tegnap direkt figyeltem rá, hogy semmi ilyet ne csináljak.

- Jézusom, te most csak megjátszod ezt, vagy tényleg ennyire hülye vagy? – fogta a fejét Tom.

- Baszd meg, Tom – mondta, és odadobott felé egy összegyűrt zsebkendőt, ami végül a földön landolt. A könyökét a térdén támasztotta meg, és beletúrt a hajába. Kezdett elpattanni benne valami. Nem volt hozzászokva, hogy lehülyézzék. Tomnak kellett pár másodperc, hogy megszólaljon.

- Nem tudom mennyire emlékszel, de amikor bejöttünk a szobába, azonnal levetkőztél. Tényleg nem akartam rád erőltetni magam. Sőt, a végén még én állítottalak le, és ezért nem értem, hogy miért viselkedsz már megint úgy, mintha én lennék a szar, aki akaratod ellenére rád mászott.

- Nem azt mondom, hogy te vagy a szar, csak hogy egészen eddig mindenki számára magától értetődő volt, hogy a nőket szeretem, erre te kitalálod, hogy pasikat akarsz dugni, és bumm, hetek óta nincs más téma körülöttem, vadidegen férfiak jelölgetnek be, pletykálnak rólam az egész egyetemen, tehát a munkahelyemen is, és még a saját barátaim is megkérdőjeleznek. Arra nem gondoltál, hogy talán én nem akarok ebben részt venni? Csak mert tényleg kurvára elegem van már ebből.

Bill úgy érezte gombóc van a torkában. Azt akarta mondani, hogy csak szeretné, ha minden újra normális lenne, ha ő arról panaszkodhatna, hogy nincs barátnője, Tom pedig arról sztorizgatna, hogy milyen buliban volt. Fájt neki ez az egész, hogy ilyenekről kellett veszekedniük. Kibaszottul fájt, de nem mondhatta ki ezeket a szavakat, a büszkesége nem engedte.

Szótlanul néztek egymásra egy darabig. Bill lassan lenyelte a képzeletbeli gombócot, Tom pedig... A vita alatt felgyülemlett feszültség mintha enyhülni kezdett volna. Megfogta a takaróját, arrébb vetette, és az ágy szélére mászott.

- Jajj, ne - fordult el Bill, amikor meglátta, hogy Tom még mindig meztelen alatta.

- Nehogy sírni kezdj nekem, gyere ide - szólalt meg Tom, gyengédebb hangon. Bill visszanezett rá, és látta, hogy Tom pucéran elindult felé.

- Legalább öltözz fel! - kérte kétségbesetten.

- Figyelj rám! - parancsolt rá Tom újra. Bill tiltakozva a szoba másik felébe menekült.

- Nehogy hozzám érj! - szólt rá Bill, de Tom megragadta a karjánál fogva, és szépen leültette. Bill egyedül azért nem tiltakozott, mert így érzett reális esélyt arra, hogy Tom ennél nagyobb felületen nem fog hozzá érni. Tom megfogta az allkapcsát, és irányította, hogy felfelé nézzen. Az arcát összeszorította, így Bill meg se bírt szólalni. Hülyén is érezte magát. Zavarodottan nézett rá, hogy mi a szart akar, és kérdő hangokat próbált kinyögni.

- Hallgass végig! – mondta Tom lágyan. Ha attól félsz, akkor megígerem, hogy nem fogom senkinek elmondani – nyugtatta. – Sem a barátainknak, idegeneknek meg pláne nem. Ha valaki rakérdezett, eddig is mindig megmondtam, hogy nem vagy meleg te sem.

Bill nyelt egyet, és picit bólintott. Tom az arcán lévő szorításán nem lazított, viszont a másik kezével finoman végigsimította a karját, ami a helyzethez képest furcsán megnyugtató volt. Tom tovább beszélt.

- Ezt most ne értsd félre, próbálom a lehető legkedvesebben mondani, de nem akarok tőled semmi komolyat. Nem akarok kapcsolatot, nem foglak zaklatni, és ha nem akarod, soha többé nem hozom fel a témát sem.  Ha te hajlandó vagy összeszedni magad, akkor mehet minden a normális kerékvágásban. Oké?

Bill nagy szemekkel nézett rá. Tom továbbra is úgy szorította az arcát, hogy valószínűleg valami elbaszott hal formára hasonlíthatott, de Bill bólogatott. Oké.

Előző rész | Következő rész