Miután a pizzás fiú kezébe nyomta a pénzt, Tom bevitte a kaját a nappaliba, és lerakta a dohányzó asztalra. Bill lelkesen követte, a pizza illatától egyből korogni kezdett a yomra. Reggel óta nem evett semmit, már folyt a nyál a szájából.

- Mmm – hümmögött Tom, amikor kinyitotta a dobozt. – Ezt a pizzát bűntudattal és szégyennel telve fogom megenni – jelentette be, és felkapott egy szeletet. Bill oldalra döntötte a fejét, majd követte a példáját, és vett magának egy szeletet, nézve, ahogy az olvadt sajt kinyúlt, miközben magasra emelte.

- Miért?

- Mindig ezt fogom érezni, amíg nem leszek képes ténylegesen áttérni vegan életmódra. A húsról nem volt nehéz lemondani, mert rosszul szoktam lenni tőle. Bár... – harapott a pizzájába, a szabad kezével pedig visszahajtogatta a sajtot. – Nem mondtam le minden húsról, természetesen – pillantott Billre, és rákacsintott.

- Milyen hús— Bill lefagyott, az ajkába harapott, és elpirult. – Oh. Úgy értetted, hogy... oh.

Tom felröhögött.

- Édes vagy – vigyorgott, a félig megrágott pizzáját pedig letette a dobozba. – Beszennyezetlen. Hozok szalvétát.

- Nem vagyok beszennyezetlen – vágta rá Bill, kissé sértődötten, miközben Tom átvágott a szobán a konyharészhez.

Tom fogott egy kupac szalvétát, és kihívóan felvonta a szemöldökét.

- Nem? Oké. De szerintem túl cuki vagy ahhoz, hogy odáig eljuss egy sráccal.

- Megsértesz – horkant fel Bill, és büszkén megemelte az állát. – Nagyon is tapasztalt vagyok, köszönöm szépen.

- Oh, igen? – huppant vissza Tom a kanapéra, és Billnek nyújtotta a szalvétákat. – Majd hiszem, ha látom!

Tom nagyon, nagyon jó volt abban, hogy zavarba hozza Billt.

- Hát, ne számíts rá, hogy máris „látni” fogod – jelentette be. Tom felsóhajtott, és hirtelen Billhez dőlt, a fejét a vállára döntötte.

- Ne vegyél túl komolyan. Szeretek flörtölni.

- Feltűnt – mondta Bill, és elkezdte a pizza szélét rágcsálni.

- Hát, mielőtt elkönyvelnél seggfejnek... miért nem mesélsz arról, hogy mit tanulsz? – Tom úgy tűnt kényelmes helyet talált Bill vállán, és nem úgy tűnt, hogy el akarna menni onnan, ezért Bill kihasználta a helyzetet, átkarolta, és a rasztáit kezdte simogatni.

- Még nincs szakirányom – mondta Bill –, de nagyon érdekel az írás.

- Milyen írás? – érdeklődött Tom. A második szeletért nyúlt.

- Szeretem a költészetet – mosolygott Bill. – Szeretek a kertben írni. Már vagy ezer verset írtam csak a kertről...

- Komolyan? – kérdezte Tom, felemelve a fejét. Kicsit közelebb bújt, a feje most már Bill mellkasán volt. Bill az állát Tom fejének támasztotta. – Elolvashatok majd párat?

- Oké – mosolygott Bill. – De nem most, most nincs nálam egy se.

- Persze.

Tom hirtelen felült, kinyújtóztatta a karjait, aztán újabb szeletért nyúlt, amíg a másik karját feltűnésmentesen Bill háta mögé csúsztatta. Bill nevetve megszólalt:

- Tudod, szimplán át is karolhatsz – helyezkedett, amíg hozzá nem simult kényelmesen Tom oldalához. Tom magához szorította, és rávigyorgott.

- Szerintem így aranyosabb – állapította meg. A pizzaszelet felét már ki is végezte. – Mit tanulsz még? Milyen órákra jársz? – folytatta Tom.

Bill megtörölte a száját, és elkezdte felsorolni a kurzusokat, amiket felvett erre a félévre, és amiket elsőévesként tanult. Tom csendben hallgatta, addig is tömte magába a pizzát, és mire Bill befejezte, addigra az egész pizza felét ki is végezte.

- Wow – vette észre Bill. Ő még csak a harmadik szeletnél tartott. Az egyik kezét Tom hasára tette. – Micsoda étvágy, Tűzoltó Úr.

- Ez hogy jön ide? – kuncogott Tom.

- Csak úgy. A tűzoltók szexik, és biztos sok kalóriát éget el az a rengeteg forróság – állapította meg Bill tényszerűen.

Bill arra számított, hogy Tom nevetni fog rajta (elvégre csak poénkodott, többnyire), ahelyett Tom megfogta az állát, és magához  húzta a fejét, el a pizzától. Bill meglepődött, de nem ellenkezett. Vakon visszadobta a pizzát a dobozba, és Tomhoz simult. Jó volt megcsókolni, nagyon is jó, és Tom vastag tincsei közé csúsztatta az ujjait. Nem törődött azzal, hogy zsírosak-e a raszták, vagy koszosak, vagy bármi, Tom biztos mossa a haját. Abban a pillanatban a csók volt az elsődleges, és a megmagyarázhatatlan energia, ami berobbant a testében, amikor Tom hátradöntötte a kanapén.

- Hé, ez nem gond, ugye? – kérdezte Tom halkan. Elhúzódott, és Bill haját simogatta.

- Nem, nem az. Miért hagytad abba? – cukkolta bill, és a rasztáinál fogva visszahúzta, hogy újra megcsókolja. Tomnak pizzaszósz és tűzoltó íze volt. Mmm.

Bill fölé emelkedett, és félig ült, félig feküdt felette Tom, közben az ujjaival finoman cirógatta Bill hasát a vékony sávban, ahol a bőre fedetlen volt a pólója és a nadrágja között. Bill átkarolta Tom nyakát, és csodásan elveszett az apró puszik között.

- Bill...

- Nn? – kérdezte Bill. Amikor Tom elhúzódott, még akkor is hajolt volna utána újabb csókért.

- Rohadt jól csókolsz.

- Akkor ne beszélj, hanem csókolj meg – mondta Bill, és próbálta visszahúzni.

- Nem lehet. Mennem kell dolgozni – mondta Tom, és térdre emelkedett. – Ne haragudj – tette hozzá, és megcsókolta Bill homlokát. – De valamikor majd folytatjuk, jó?

- Kérlek? – emelkedett fel Bill is, és mindketten felálltak a kanapéról. Tom átkarolta Bill derekát, és végre felkapcsolta a lámpát; a nap már lement, és hamar besötétült a szoba.

- Visszakísérlek, oké? Kéred a maradék pizzát?

- Nem—

- De igen – vágott közbe Tom. Eldöntötte helyette. – Ne nézz így rám, nem találkoztam még olyan koleszossal, akinek nem kellett volna az ingyen kaja.

- Hát, ja. Oké – vigyorgott Bill. – Szóval valamikor majd folytatjuk...? – ismételte Tom korábbi mondatát, Tom pedig elvigyorodott, és megpuszilta Bill ajkait.

- Mindenképp. Szombat?

- A szombat tökéletes – vigyorgott Bill.

Előző rész | Következő rész