- Ő... mi? Ő az exed? – suttogta Bill, miközben indultak el a kerttől. Bill a közeledő csoportra pillantott, és látta, hogy Kaden feléjük néz. Az elnökhöz fordult akkor, és mondott neki valamit, mire a lány is felnézett. Tom sürgette Billt, hogy gyorsabban jöjjön.

- Elnézést – mondta valaki, amikor a két csoport elment egymás mellett. Bill hátra nézett, de meg is bánta, mert Kaden jött utánuk. – Hé, várjatok. Tom...

A kert végében lefagytak mindketten, mire Kaden odaért. Bill megszorította Tom kezét, és oldalról odapillantott; nem volt benne biztos, hogy mire számítson.

- Szia, Kaden – kezdte Tom átlagosan, és udvariasan kezet fogott a volt barátjával. Bill közelebb lépett Tomhoz.

- Már régen láttalak. Milyen volt a nyár? – kérdezte Kaden. Elsőre egész barátságosnak tűnt, de nem egyszer Billre pillantott. Egyértelműen kíváncsi volt.

- Jó, jó. Neked?

- Ja, jó... voltunk a Niagaránál.

- Oh, tényleg?

Bill ásított.

- Ja... Hé, szóval ki ez? Mutass be! – mutatott Kaden Bill felé. Úgy mosolygott, mintha régi jó barátok lettek volna Tommal. Bill eltöprengett, hogy milyen régen járhattak.

- Ő itt Bill, mi uh, lényegében együtt vagyunk – mondta Tom, Bill pedig akarata ellenére is elvigyorodott. Lényegében együtt vagyunk. – Ő is az egyetemre jár.

- Igen, szerintem már láttam is a kampuszon – mondta Kaden, és megfogta Bill kezét. Bill furcsán érezte magát, de nem a régi, hülye, felszínes érzései miatt, amiket Kaden iránt érzett; ezeket bőven elnyomta a jelenlegi helyzet kínossága. – Hát, örülök, hogy találkoztunk... majd még találkozunk, Tom. ...Bill.

Amint hallótávolságon kívül értek, Bill megszólalt:

- Hmm, mintha féltékenységet éreznék.

- Remélem nem – mondta Tom, és átkarolta Bill derekát. – Több, mint hat hónapja szakítottunk.

- Tényleg? Hát, elég kapós vagy – vigyorgott Bill, és ő is átkarolta Tomot. Tom visszamosolygott rá, szerényen lehajtotta a fejét. – Basszus, még én is féltékeny vagyok miattad.

- Én is – mondta Tom. A szemöldökét emelgetni kezdte, mire Bill felnevetett.

- Most viszont csak öntelt vagy – vádolta meg. Tom megrázta a fejét.

- Úgy értettem, hogy téged féltelek másoktól.

- ...oh – vörösödött el Bill, aztán kuncogott. – Nem, annyira nem vagyok cuki.

- De, higyj nekem, vagy annyira cuki. Hé, fogadjunk Kaden nem is rád volt féltékeny, hanem rám – döntötte el Tom. – Basszus, ha mindketten bejöttök egymásnak, óvatosnak kell lennem, hogy megtartsalak.

- Hé! Nem vagyok hűtlen. Ő aranyos, de téged jobban kedvellek – ígérte Bill Tomnak, és a derekát karolva mentek egészen Tom házáig.

Tom nevetve vette elő a kulcsait (kicsit nehézkesen), és beengedte magukat. A lámpák égtek, amikor beléptek a hátba, és Tom mondott valamit arról, hogy a lakótársai is otthon vannak. Becsukta az ajtót maguk mögött, a kulcsait ledobta egy kis asztalkára, és irányította Billt a nappali felé, ahol az első lakótársával már össze is futotak. Egy jóképű, barna hajú srác nézett tévét a kanapéról. Az egyik kezében a távirányító volt, a másikban egy sör. Felpillantott, és amint meglátta Billt és Tomot, egyből lerakta az italát.

- Hello Tom... – állt fel a férfi, és Bill lélekben kicsit meg is ingott. Nem csak jóképű volt, de jó teste is volt. Bill nem szándékosan, de csillogó szemekkel mosolygott rá, annak ellenére, hogy már ott állt egy hasonlóan jó pasi is mellette. – Bill, ugye? Én Georg vagyok – mutatkozott be a férfi elbűvölő mosollyal. Bill elnyomott magában egy kuncogást, és lelkesen kezet fogott vele.

- Örülök, hogy találkozunk – mondta neki Bill, Georg pedig nagy mosolyt villantott felé, és oldalra döntötte a fejét, mintha töprengne valamin.

- Azt mondanám, hogy körülbelül... kétszer olyan cuki vagy, mint képzeltem – mondta Billnek a mély bariton hangjával, Bill pedig elvörösödött. Tomra nézett segítségkérően, nem tudta hogyan reagáljon erre.

- Ne figyelj rá, csak szeret mindenkire ráijeszteni, akit hazahozok – mondta Tom elutasítóan, és megszorította Bill derekát. – Jobb is, ha felmegyünk, mielőtt elijeszthetnéd – mondta a haverjának. Georg nevetett.

- Oh.... hát, akkor örülök, hogy találkoztunk – mondta Bill Georgnak, és intett neki, miközben Tom vezette tovább.

Beléptek Tom hálószobájába, és Bill boldogan ugrott az ágyra. Elterült a matracon, és belélegezte Tom jellegzetes illatát. Lerúgta a cipőit, Tom pedig követte is a példáját, és négykézláb az ágyra ugrott. Bill tartotta a karját Tom felé, és hívta, hogy feküdjön mellé. Tom így is tett, átkarolta Billt, és a mellkasához húzta.

- Bocs Georg miatt – mondta halkan. Bill mosolyogva simogatta a rasztáit.

- Nem gond. Kedvelem.

- Miért, mert jól néz ki?

- Hát, nem, mármint... szerintem nem ijesztő – motyogta Bill kényelmetlenül.

- Mert jól néz ki.

- Tooom – nyafogott Bill. – Oké, Georg jól néz ki, boldog vagy? – kérdezte, és felült a párnákon. Tom visszarántotta, és válaszként Bill nyakát kezdte puszilgatni.

- Ja – vont vállat Tom, és adott egy puszit Bill szája szélére. Bill megkérdezte volna, hogy ezt miért volt ennyire fontos megbeszélni, de levegőt is alig kapott. – Szóval, most mi legyen? – kérdezte Tom. Játékosan elhúzódott, de épp annyira, hogy ne tűnjön távolságtartónak, Bill pedig utána nyúlt?

- Csók? – nyögte ki Bill.

- Bármit a szép tulipánomnak – felelte Tom. Fogta Bill fejét, és közelebb húzta az ajkaikat. Bill szívesen hajolt közelebb, amíg a mellkasuk össze nem simult. Átkarolta Tom testét, amíg Tom az ágy támlájába kapaszkodott, hogy új szögből csókolhassa Billt.  Oldalra döntötte a fejét, hogy Bill szájához férjen; az alsó ajkát finoman simogatta a fogával. Bill a kezét Tom tarkójához emelte, remélve, hogy megismétli.

De többet is kapott, mint szeretett volna; Tom kidugta a nyelvét, és végignyalta Bill felső ajkát, amitől Bill elolvadt alatta. Bill egyből nyitotta a száját, Tom nyelve pedig bekúszott, nedvesen, forrón, Bill fogaihoz és szájpadlásához simult, amíg végül össze nem gabalyodott Bill nyelvével. Bill mély levegőt vett, belemarkolt Tom minden részébe, amit csak elért, Tom szintén; tartotta Bill arcát, hogy közel maradjon, az ujjait Bill hajába csúsztatta.

Amikor a két fiú elhúzódott, mindketten ki voltak pirulva és levegőért kapkodtak. Tom megnyalta az ajkait, a kezeit a térdére ejtette, a homlokát pedig Billének támasztotta. Bill közelről vizslatta az arcát; a hosszú szempilláit, a magas arccsontja kontúrját, és a megduzzadt ajkainak a vonalait. Gyönyörű volt. Bill az arcát simogatta, és Tom kinyitotta a szemeit.

- Tulip?

- Hmm – felelte Bill, és finoman, lassan, újra megcsókolta Tomot. Tom hozzásimult, az állkapcsát simogatta. Bill beleolvadt a párnák közé. Úgy érezte, mintha nem lettek volna csontjai. Már csak egy rakat idegvégződés volt Tom csókjainak hatására. El is felejtette minden addigi gondolatát, miközben egymást csókolták, Tom ujjai pedig úgy cirógatták Bill bőrét, mintha csak egy virág szirma lett volna.

Előző rész | Következő rész