Tom betartotta az ígéretét, az elkövetkezendő napokban teljesen normálisan viselkedett. Nem beszélgettek szexről, sem szexualitásról, és még a buzulós poénokat is inkább Georg felé irányította. Hétfőn Bill még kicsit félve ment órára, de mire kedden ebédszünet volt, már sikerült annyira ellazulnia, hogy újra felszabadultan megmert enni egy hotdogot Tommal szemben ülve.

Csütörtökre már egészen sikerült beleélnie magát abba, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba, éppen ezért lepődött meg annyira, amikor pontosan 17.48-kor a munkatársa a következőt mondta:

- Ó, az LMBTQ klubot gondolom jobb, ha te nézed át.

Bill megrökönyödve fordult Anna felé, aki már csúsztatta is a mappát az asztalára. Anna aranyos lány volt, és Bill biztos volt benne, hogy ezt nem rossz szándékkal mondta, mégsem tudott nem fennakadni ezen.

- Miért? – kérdezte, bár sejtette a választ. Anna felnézett a saját mappái közül. Az ő arca még meglepettebb volt, mint Billé. A vastag, fekete keretes szemüvegét megigazította az orrán.

- Meleg vagy, nem? – kérdezte óvatosan. Bill a szemeit forgatta akaratlanul is. – Biszex? – javította saját magát a lány. Utoljára Tom kérdezte ezt tőle még szombaton, azóta senki nem erőltette ezt a kérdést. Micsoda hét is volt!

- Nem – válaszolta Bill tömören, a mappát pedig visszacsúsztatta a lány asztalára. A kis költségvetésű, úgymond kevésbé fontos klubbokkal Anna foglalkozott, Bill csak a nagyobbakkal, mint például az egyetem sportcsapatai. Tudjátok, olyan témákkal, amik esetleg számítottak is; a körülbelől 30 fős melegklub enyhén szólva sem volt prioritás az egyetem életében. Bill életében pedig pláne nem.

- Ne haragudj – mondta a lány pár másodperc kínos csend után.

- Semmi – mondta Bill, és visszafordult a monitor felé. Visszagörgetett a táblázata tetejére, aztán az aljára, majd amikor már harmadszorra görgetett újra a tetejére, rájött, hogy nem is nézi, mert Anna feltételezésén kattog az agya. Nem bírta ki, muszáj volt rákérdeznie. - Bocsi, de megkérdezhetem kitől hallottad ezt?

Anna a kezében lévő mappát letette, kissé hátrébb dőlt a székében, a szemüvegét feltolta a feje tetejére. Szőke, hullámos haja volt, ami három emberre is elegendő lett volna. Bill megállapította, hogy többször kéne hátratűznie a haját.

- Nem tudom... Mindenkitől? – mondta a lány bizonytalanul. – Az irodában mindenki hallotta, hogy te és Shane...

- Nem is történt semmi – sóhajtott Bill, és az orrnyergét dörzsölte.

- Tudom, de hallottam, hogy valami másik sráccal is smároltál, és hát... Na mindegy, ne haragudj, nem akartalak megbántani.

- Értem, semmi gond – nyugtatta Bill.

Kínosan néztek egymásra egy darabig, aztán szinte egyszerre visszafordultak a munkájukhoz, de Bill agya továbbra is máshol járt. Shane. Azóta kétszer látta őt, mindkétszer HÖK gyűlésen, de privátban azóta se beszéltek – talán jobb is. Sejtette, hogy Shane nem szándékosan terjeszti a kis incidenst, de azért szívesen megkérdezte volna, hogy ki a fasznak mesélte el, és miért. A legjobban az idegesítette, hogy még mindig nem tudta, hogy kik azok az emberek, akiket egyáltalán érdekelt annyira az ő élete, hogy pletykálkodjanak róla.

Próbálta folytatni a munkáját, de hallotta, hogy Anna a székével közelebb gurul hozzá.

- Bill! – szólította meg, amikor odaért hozzá.

- Igen?

Anna óvatosan fürkészte az arcát, Billnek már-már kellemetlen is volt. Egy darabig egyikük se mondott semmit, de mire megkérdezte volna, Anna is megszólalt.

- Be akarsz szívni?

Bill meglepetten nézett rá.

- Most?

- Már úgy is mindenki hazament – vonta meg a vállát a lány.

Bill furcsán nézett rá, aztán eszébe jutott, hogy a másik lehetősége, hogy továbbra is táblázatokat töltögessen… Baszki, legyen. Vakon nyomott egy ctrl+s kombinációt, aztán a székével együtt a kollégája felé fordult. A lány elmosolyodott, és szó nélkül odagurult a táskájához. Sok időt töltöttek már együtt az irodában, és tudta, hogy nem semi a csaj, de azért az meglepte, hogy Anna kész jointokat tartogat magánál egy átlagos csütörtökön. Gyakorlottan bevonta egy zacskóval a füstjelzőt, aztán hangulatosan a földön foglalt helyet, az asztalnak dőlve. Bill követte a példáját, ő is leült mellé.

Az első slukkot csendben lélegezték be, majd miután kifújta a füstöt, Bill első gondolata az volt, hogy az ablak vajon nyitva van-e. Hogy a szag kimegy-e holnapig. Hogy mi lesz, ha lebuknak, és...

- Minden rendben, Bill? – kérdezte Anna kedvesen.

Bill megrázta a fejét, de már nevetett magán, hogy megint csak aggodalmaskodni tud.

- Fogjuk rá.

- Hallgatlak – mosolygott a lány. Hagyott neki egy kis időt, amíg végiggondolja a mondandóját, nem sürgette. Bill érezte, hogy nem kerülheti ki az őszinteséget.

- Mostanában mindenki arra kényszerít, hogy magamról beszéljek – mondta, mindenki alatt pedig igazából csak Tomot értette.

- Az arcodra van írva, hogy valami nincs rendben a fejedben – mondta Anna. Bill nem válaszolt, elvégre ő nem látta kívülről magát. – Bocsi, hogy megint felhozom, de van köze Shanehez?

Bill hevesen rázta a fejét.

- Nem, nem – jelentette ki határozottan. – Illetve… Azt tudod egyáltalán mi volt vele?

- Én úgy tudom rád hajtott, és te visszautasítottad.

- Igen. És utána meg is beszéltük, szóval nem ezért vagyok összezavarodva. Csak azt nem értem, hogy miért szűri le mindenki olyan egyértelműen, hogy meleg vagyok? Rá se kérdeznek, csak elkönyvelik. Te is csak hallottad valakitől, és egyből elhitted. Miért?

Anna széles mosolyt villantott. Látszott rajta, hogy kezd ellazulni. Bill is hasonlóan érzett, de csak részben a fű hatására. Részben azért is, mert jól esett egy Tomtól független személy véleményét is kikérni verge.

- Hát… - szólalt meg Anna halkan nevetve. – Ne vedd sértésnek, de úgy az egész stílusod.

Ennek a csajnak volt érzéke hozzá hogyan triggerelje.

- Mi a baj a stílusommal? – vonta fel a szemöldökét. Végignézett saját magán. Farmer, tornacipő, minta nélküli póló… Semmi extra nem volt benne. Oké, talán az ékszerek. Széttárta a tenyerét, és megcsodálta őket, egy pillanatra bele is feledkezett, hogy milyen szépen csillognak. Másodpercekig csak forgatta maga előtt az ujjait.

- Pont ez – mutatott a gyűrűkre Anna. – Meg a hangod is határeset néha.

- Azt mondod buzis a hangom? – kérdezte Bill sértődötten.

- Egy kicsit – vallotta be a lány őszintén. – Nem annyira, de határeset. Csak úgy mindennel együtt. Például a hajad is. Miért szőkíted?

- Miért, szerinted gáz?

- Nem, egyáltalán nem – nyugtatta Anna azonnal. – Nekem tetszik – tette hozzá, és kicsit összekócolta. – Hmm, de puha. Mit használsz rá?

- Kókuszolajat.

- Hmm, imádom a kókuszt – mondta a lány. Hümmögött még kicsit, és a szemét lehunyva elkezdte tapogatni Bill haját. Bill is lehunyta a szemét, és még egy slukk erejéig csak csendben, mosolyogva élvezte a simogatást. Jól esett neki nagyon, nem emlékezett mikor simogatta utoljára egy nő a fejét. Pár másodpercre a vállára dőlt.

- Miért van az, hogy mindenkivel inni vagy szívni kell ahhoz, hogy beszélgessünk? – töprengett Bill.

- Mert ezen kívül tanulsz, dolgozol vagy alszol. Ez a felnőtt élet.

- Kéne egy hobbi – sóhajtott Bill. A cigit ezzel befejezte, és tanácstalanul nézett körbe, hogy mit kezdjen vele. Anna kivette a kezéből, és a sajátjával együtt elnyomta az asztal fémlábán.

- A fű is egy hobbi – mondta közben vigyorogva.

- Nekem talán a divat – tűnődött Bill. Anna erre megpróbált visszafojtani egy nevetést, de nem ment neki.

- Baszd meg – szólt be neki Bill, de nevetett ő is. – Attól, hogy egy férfi törődik magával, még nem lesz meleg.

- A pasik nem festik a hajukat, Bill – jelentette ki Anna.

- Dehogynem!

- A hetero pasik?

- Férfi divat is van ám. Meg férfi stílus – magyarázta Bill, bár túl sok értelme nem volt. Anna nőként sem nagyon törődött a stílusával, még csak nem is sminkelte magát. Szinte mindig fekete bandás póló és farmer volt rajta. A maga módján csinos lány volt, amolyan természetes szépség, de Bill számára egyértelmű volt, hogy nem ért ezekhez a dolgokhoz.

- Persze-persze… – vigyorgott a lány, és cinikusan bólogatott.

- Jaj ne csináld már, a tradicionális nemi szerepek szerint neked egyetemre se szabadna jönnöd.

- Jól van na, értem, most csak az átlagemberekről beszélek – nyugtatta a lány. – Múltkor láttam egy filmet valami feminista nőről, aki 100 éve élt, és minden csávó el volt ájulva tőle amiért szivarozott. És baszki Bill, az a nő te vagy!

- Miért akarod mindenképpen azt kihozni, hogy nőies vagyok? – nevetett Bill. Tom a homoszexualitást tukmálta rá, Anna meg lassan a transzszexualitást. Egyre jobb.

- Mert szembe mész a sztereotípiákkal, és ez kurva jó Billy!

Bill nevetni kezdett, egyrészt a becenév miatt, másrészt Anna forradalmi hangneme miatt, harmadrészt pedig azért, mert hülyeségnek tartotta. A hajfestést leszámítva semmi tipikusan nőies nem volt benne.

- Milyen sztereotípiákkal?

- Az összessel!

- Mondj példákat!

- Most nem jut eszembe egy se – nevetett a lány egy kis gondolkodás után. – De várj! Google!

A zsebéből előkapta a telefonját, Bill pedig hangosan nevetett mellette, amiért komolyan rákeresett a „férfi sztereotípiák” kifejezésre. Megnyitott egy cikket, amin kapásból egy hipster-szerű srác volt, kockás flannel ingben, fejszével a kezében. Jól kezdődött.

- 10 sztereotípia a férfiakról, ami tényleg igaz – olvasta Anna a címet.

- Na halljuk – mondta Bill izgatottan, és kényelmesebb pózba fészkelődte magát.

- Első, a férfiak jobbak matekból, és inkább reál érdeklődésűek. Basszus, ez igaz rád. Jó, akkor második. A férfiaknak jobb a navigációs képességük.

- Nem panaszkodom – vont vállat Bill.

Anna összeszűkített szemmel, gyanakvóan nézett rá.

- Ha eltévedsz, akkor megkérdezel valakit merre kell menni, vagy megnézed térképen?

- Hát először nyilván térképen.

Anna nem mondott semmit, picit bólintott, és visszafordult a cikkhez.

- Három, a férfiak rendetlenek, ki nem állhatják a házimunkát.

Bill a fejét fogva nevetett ezen. Régen hallott töményen ennyi szexizmust.

- Ez már fáj, milyen lista ez?

- Válaszolj – vigyorgott Anna.

- Nem szeretek takarítani, de azért megcsinálom... De a lakótársam, aki nem mellesleg szintén hetero, ő annyira rendmániás, hogy a takaróját is mindig tökéletesre simítja.

- Ház körüli munkák? Barkácsolás?

- Panelben nőttem fel, de segítettem már felújításban.

- Sporttal hogy állsz? – vallatta Anna továbbra is. Már nem a cikket nézte, hanem a saját ötleteit mondogatta. – Ki nyerte tavaly az EB-t?

- Asszem Portugália?

- Most bármit mondhattál volna, én igazából nem tudom – nevetett Anna, aztán hamar abbahagyta, mert eszébe is jutott a következő. – Jujj! Informatika! Azon kívül, hogy telefonbuzi vagy, mennyit szoktál kockulni?

- Mármint játszani mondjuk?

- Aha.

- Hát... nem tudom erre mit mondjak, gimiben még volt rá időm, most már nem annyira... Bár tavaly nyáron kínosan sokat LOL-oztunk egy haverommal.

Név szerint Tommal. Heteken keresztül. Reggeltől estig. Minden nap.

- Mi a fasz! – kiáltott fel a lány. – Te tényleg pasi vagy!

Bill hetek óta nem hallott semmit, ami ennyire jól esett volna neki. Meg akarta ölelni a lányt, de Anna még mindig vadul bújta azt a szar cikket.

- Ó, ez jó! Kapcsolatokban irányító szerep. Hallgatlak.

- Nem tudom – vont vállat Bill. Teljesen tisztában volt vele, hogy ezzel most papucsnak fog tűnni.

- Az exeddel amikor együtt voltatok, ki választott filmet? Ki döntötte el hol kajáltok?

- Én – nevetett Bill. – A nők ezekben sose tudnak dönteni.

- Jó, nyertél, fiús fiúka vagy – tette félre a mobilját. A kissé cinikus megfogalmazás ellenére azért Bill nagyon örült a fejének. Úgy érezte, mintha átment volna egy vizsgán. – De a hajad akkor is puhább, mint nekem valaha.

- Juhú! – lelkendezett Bill. Jó érzés volt az is, ahogy Anna elkezdte a haját simogatni, de ez a kis győzelemérzés is. Nem volt soha az a macho férfiállat, de sosem érezte magát lányos típusnak, családban, baráti társaságban, és kapcsolatokban sem.

- Még egy! – emelte fel a fejét Anna a válláról. – Mennyire fontos neked a szex?

Bill pislogott.

- Egy kapcsolatban?

- Nem, úgy általában. Mondjuk 1-től 5-ig.

- Öm... Három? – próbált valami realisztikusat belőni. Anna felvont szemöldökkel nézett rá. – Három és fél?

- Na ezért hittem el, hogy meleg vagy – mondta, mintha csak most esett volna le neki. Bill értetlenül nézett rá. – Hónapok óta itt dolgozunk egy irodában összezárva, és egyszer sem jutott eszedbe közeledni felém.

Bill nagyokat pislogott.

- Mert barátod van, egy csomót meséltél róla...

- Panaszkodtam róla! – javította ki a lány. – Bill, ha egy nő a barátjáról panaszkodik egy másik pasinak, akkor azt akarja, hogy kezdeményezzen. Én nyilván nem fogok rád mászni, de elég egyértelmű, hogy nem foglak visszautasítani.

Bill megrökönyödve nézett a szemébe. Látta Annán, hogy most mit vár, értette a célzást. De bármennyire is adta volna magát a helyzet, amint belegondolt, hogy a lánynak barátja van, mintha egy fizikai falat érzett volna maguk között. Inkább elkapta a tekintetét.

- Nekem ez így nem menne – mondta. – Most lehet ki fogsz nevetni, de ha én együtt vagyok valakivel, akkor nekem fontos, hogy meglegyen hozzá az a lelki kapcsolat, és ne csak... szex... – Ahogy kimondta ezt, eszébe jutott Tom. Nem tudta megmondani miért, de úgy érezte most mindent elmondhat Annának, ezért nem is próbálta elhessegetni a gondolatot. – Nem rég lefeküdtem valakivel, aki... Akivel elég jó barátok vagyunk, és most azóta is olyan szar mellette.

- Aawh! – kiáltott fel Anna, mintha életében nem hallott volna ilyen aranyos vallomást. Megsimogatta a karját. – Emiatt ne tépelődj, mindenkivel vannak ilyenek.

- De vele semmi komolyat nem akarnék, érted? És ez olyan...

Nem tudta befejezni a mondatot, nem jutottak eszébe a szavak. Olyan lealacsonyító? Frusztráló? Szar?

- A szex is rossz volt?

- Nem – mondta Bill szomorúan, és még egy könnycsepp is összegyűlt a szemében, annyira elárasztották ezek a negatív érzések. Anna zökkentette ki ebből azzal, hogy hangosan elkezdett nevetni rajta.

- First world problems – vigyorgott Anna. Bill végiggondolta a saját panaszáradatát, és hogy kívülről milyennek tűnhet, hogy egy jó szexuális élmény miatt picsog; erre ő is kinevette magát. – A lány hogy áll hozzá? Beszéltetek azóta?

Bill hezitált, hogy kijavítsa, de inkább elengedte. Nem akarta bonyolítani a dolgot.

- Ő lényegében folytatná a kavarást, de nem akar kapcsolatot.

- Akkor szerintem szimplán rossz oldalról közelíted meg – mondta Anna. – Attól, hogy szeretsz valakit, még lehet szar, és ugyanígy attól, hogy valakibe nem vagy szerelmes, még ott lehet a törődés. Vele is, ha jó barátok vagytok, akkor az alapok megvannak, hogy tisztelitek egymást, biztos neki is fontos, hogy mindkettőtöknek jó legyen... Szóval szerintem ne feszülj rá ennyire. Nem kell, hogy bűntudatod legyen.

- Szerinted ez így jó? – kérdezte Bill. Anna megfogta a kezét, ő pedig hagyta, ezen a ponton már úgy is kezdett mindegy lenni. A lány gondolkozott egy darabig a válaszon.

- Attól, hogy valami nem ideálisan tökéletes, még nem lesz feltétlenül rossz vagy helytelen.

Bill elgondolkodva nézett rá. Minden, amit mondott, olyan logikusnak tűnt. Csodálkozott is magán, hogy egyedül miért nem jött rá ezekre. Régen mindig ő volt az, aki kapcsolati tanácsokat adott másoknak. Mikor fordult a kocka? Mikor jutott el arra a szintre, hogy neki már fogalma sem volt a játékszabályokról?

Bill úgy érezte lemaradt valahol pár évvel ezelőtt, amikor még mindenki komoly kapcsolatot akart. Amióta egyetemre jött, ismer kb egy párt, akik jól működnek. Talán mire az emberek belépnek a felnőtt világba, mindenki ennyire kiábrándul a szerelemből? Őszintén szólva ő is kezdett. Már hosszú hónapok óta nem találkozott egy lánnyal sem, akivel szívesen együtt lett volna. Akivel kikapcsolódhatott, akivel tudott volna egy tartalmasat beszélgetni... Villámcsapásként érte a felismerés, hogy most pontosan ezt csinálja.

A szíve hevesen kezdett dobogni, és hirtelen felindulásból megcsókolta a lányt. Anna nem számított rá, az orruk is elég erősen koccant, de csak mosolygott rajta, és ugyanolyan lelkesen viszonozta. Bill feljebb ült, izgatottan húzta magához. Nem is szórakoztak felesleges szavakkal, Anna csak felpattant, villámsebességgel ledobta a nadrágját, közben Bill is kigombolkozott. Visszaült Bill ölébe, újra megcsókolták egymást, és ennél több előjátékra nem is volt szükség, néhány másodperc múlva Bill már benne is volt.

Anna felnyögött, Bill pedig mosolyogva dőlt hátra az asztalhoz. Egyik kezével a mellait fogta, a másikkal a derekát, de igazából csak az arcára figyelt, és a reakcióit nézte, miközben együtt mozogtak. Igaza volt a lánynak. Talán nem suttogták egymás fülébe mennyire szeretik egymást, mégsem csak öncélú volt. Anna legalább kétszer megkérdezte hogy lenne jó neki, Bill pedig a lehető legtovább próbálta elhúzni, hogy a lány is elélvezzen.

Visszagondolva Tom is hasonlóan viselkedett. Megtehette volna, hogy egyszerűen megdugja az asztalon, 2 perc után elélvez, aztán ki is dől, de helyette ott maradt mellette. Amikor Bill fejében megfogalmazódtak ezek a szavak, összerezzent a teste. Halkan káromkodott is egyet, aminek a hatására Anna a vállára omlott, és Bill pólóját markolva gyorsított a tempón.

Tom megkérdezte hol szeretné, és ő mondta az asztalt. Ő akarta érezni, ahogy Tom előredönti, és lefogja. Bill nem is értette magát, hogy miért volt emiatt szégyenérzete. Tomnak is igaza volt: ideje volt beismernie, hogy ő is akarta. Úgy, ahogy most Annát is akarta. Megragadta a csípőjét, és még egyszer utoljára magához rántotta.

Előző rész | Következő rész