Bill a mosógépen ült egy nagy borospohárral a kezében, aminek már csak pár meleg korty pihent az alján. Egy ideje már nem is nagyon kortyolgatta, egészen belefeledkezett abba, hogy Kimet nézze munka közben. Szerette nézni, ahogy sminkel. Az összes ismerőse közül ő művelte a legmagasabb szinten, még egy elég nagy látogatottságú blogja is volt erről. Arról nem is beszélve, hogy ez remek alkalom volt, hogy bűntudat nélkül nézegethesse az arcát. 

Kim gyönyörű lány volt, derékig érő fekete hajfonatokkal, és olyan igazi sötétbarna bőrrel. Mellette a hófehér bőrű, szőke kékszemű Andreas érdekes kontraszt volt. Bármerre mentek, mindenhol megnézték őket.

- 99 red balloons?

- Tessék? 

- Nem azt dúdolgattad?

- Észre se vettem - nevetett Bill, még csak nem is hangosan, de Andreas is bedugta a fejét a fürdőbe.

- Mi ez a nagy móka és kacagás?

- Csak Bill énekel.

- Szóval kész vagytok már?

- Igazából igen - mondta Kim, miután gyorsan végignézett magán minden szögből. - Te nem kérsz egy kicsit? - emelte meg az egyik palettáját Andreas felé.

- Miért akarsz állandóan kisminkelni? - forgatta a szemét a fiú. - Ott van Bill. Csináld őt.

- Nem-nem - rázta a fejét határozottan Bill.

- Neked szépen sminkelhető arcod van - magyarázta a lány Andreasnak. - Rajtad tudok kontúrozást gyakorolni, de Bill szakállával túl sok mindent nem tudok kezdeni.

- Vedd kihívásnak - bátorította Andreas, és Bill hiába tiltakozott minden erejével, néhány perc múlva Andi már el is vette tőle a poharát, Kim pedig egy ecsettel közelített a szeme felé.

- De ezt biztos le lehet mosni, ugye?

- Biztos, ne aggódj - nyugtatta Kim.

Bill követte az utasítást, de azért messze volt attól, hogy ellazuljon. 

- Most mit kentél fel? - kérdezte. Próbálta meglesni magát a tükörben, de Kim az állánál fogva elhúzta a fejét.

- Először csak egy alapot, ebből nem látszik semmi, de csukd be a szemed, majd a végén megnézed - szólt rá. Bill követte az utasítást, de azért messze volt attól, hogy ellazuljon.

- Füstösre csináld! - mondta Andreas. Bill meg is lepődött mennyire ért hozzá. Egyszer látott már róla sminkelt képet, de nem hitte volna, hogy Kim rendszeresen kísérletezik rajta.

Furcsa érzés volt a puha ecsetet érezni a szemén, de ahogy a kozmetikumok illata keveredett Kim illatával, egészen kellemes is volt. Ami miatt inkább hülyén érezte magát, hogy a haverja barátnőjének a közelsége ennyire jól esik neki. Mondjuk kezdett hozzászokni az érzéshez. Fél év cölibátus alatt természetes volt, hogy mindenkihez aszexuálisan viszonyult, azonban most, hogy az önmegtartóztatásnak vége, hirtelen mindenkit szexuális lényként kezdett látni.

- Szóval miért vagy ilyen boldog Billy? - kérdezte Kim. - Csak nem egy lány van a dolog mögött?

- Vagy te egy lány mögött? - helyesbített Andi.

- Ezt honnan veszed? - kérdezte Bill gyanakodva, és kissé ijedten.

- Semmi különös, csak a női megérz... - kezdte a rizsát Kim, de Andreas félbevágott.

- Láttuk az óvszert a kukában - mondta ki őszintén.

Basszus. Bill arra nem gondolt, hogy a tegnapi óvszer csomagolás ebben a lakásban nincs biztonságban.

- Ó - csak ennyit mondott.

- Nem muszáj elmondani, ha még nagyon friss - nyugtatta Kim.

- Bár bunkó dolog titkolózni - tette hozzá Andreas. Ha Bill tudta volna, most a szemeit forgatta volna. Andreas már csak tudta.

- Annyira nem titok, csak... Kicsit bonyolult - mondta, bár nem is tudta miből gondolta, hogy ezzel majd csökken a többiek érdeklődése.

- Miért? - kérdezte Andi.

- Egy munkatársammal voltam, de csak alkalmi volt.

- Jaj Bill! - ölelte meg Kim teljesen váratlanul. - Én úgy örülök neked. Már nagyon rád fért, hogy szexelj végre valakivel.

Bill nevetve megveregette a vállát. Kérdőn nézett Andreasra, de ő csak vigyorgott.

- Köszönöm - mondta Bill ügyetlenül, amint a lány elengedte. - A fejem kész van már?

- Ja igen! - pattant fel Kim. - Meg is nézheted!

Bill leugrott a mosógépről, és a tükörhöz lépett, hogy megcsodálja az új arcát. 

- Úristen.

- Szerintem jól áll - mondta Kim.

- Szerintem inkább mossuk le - mondta Bill.

- Szerintem először fotózzuk le - mondta Andreas.

Bill tátott szájjal nézte a tükörképét. Valóban nem vitte túlzásba Kim, tényleg csak a szeméhez nyúlt hozzá, de ennyitől is egészen más lett az arca. A már-már szakállba átcsapó borosta elég bizarr kontraszt volt a nőies szempárral. Nem is maradt túl sokáig az arcán, de azért egy szelfit lőtt a csoportcsetbe. Nem értette miért, de a többiek nagyon lelkesek voltak. Georg nagyon támogatta, hogy írjon erről egy blogbejegyzést, Gustav pedig jelentkezett is következő modellnek.

Tom amint meglátta a csetben, nem szarakodott az üzenetküldéssel, egyből fel is hívta.

- Tudom, hogy ezt poénból csináltátok, de kurva jól áll - szólt bele köszönés nélkül.

- Ne éld bele magad annyira, ez most volt először és utoljára - jelentette ki határozottan Bill.

- Kár, azért megnéztem volna élőben. Mit csinálsz most amúgy? Nincs kedved egy olyan bulihoz, ahol nem ismerünk senkit?

- Épp buszon ülök, és úton vagyok egy másik buliba, ahol nem ismerek senkit.

- Na basszus. Akkor mindegy - mondta Tom, de ennek ellenére tovább magyarázta. - Igazából Georg és Ariel is ott lesz velem, csak nem akartam harmadik kerék lenni. Vágod ezek komolyan összejöttek, már két napja ott lóg nálunk Ariel. És kiderült, hogy tényleg ez a neve, láttam a személyijét is, amit amúgy csak nekem mutatott meg, de Georgnak nem, mert szerinte szar kép lett.

Bill nevetett ezen. 

- Ariel tudja, hogy Georggal jött össze és nem veled?

- Hát remélem. Na érezd jól magad, majd hétfőn találkozunk. Helló!

- Szia - tette le a telefont Bill is. 

Még mindig fülig ért a szája. Jól érezte magát. Közrejátszott ebben valószínűleg annak az üveg bornak az elfogyasztása is, de összességében egész nap olyan... Jó hangulatban volt. Egy héttel, vagy akár csak egy nappal korábban még nem is hitte volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor nem lesz tiszta stressz, de Annával lenni olyan volt számára, mint egy terápia. 

Tisztában volt vele, hogy a kapcsolatai, a vágyai felett már elvesztette az irányítást, és talán sikerült is elfogadnia. Elvégre mindenki más is ezt érzi, nem? Valahol mélyen mindenki össze van zavarodva, és mindenki csak annyiban biztos, hogy majd lesz valahogy. Addig pedig nem is tudsz mást tenni, vagy megfeszülsz, és elhalad melletted mindenki, vagy pedig te is úszol az árral...

Bill úgy döntött úszni fog. Idegenek között általában csendes típus volt, de most igyekezett nyitott és barátságos lenni. Eldöntötte, hogy jól fogja érezni magát, és úgy is lett. Az első tíz percben talán kényelmetlen volt, hogy alig ismert valakit, de nem sokkal később sikerült társaságot találnia magának egy Esther nevű lányban. 

Nem, nem csajozni akart, egy kavarás egy hétre bőven elég volt. Viszont volt valami ebben a lányban, ami miatt azonnal jó barátjának érezte. Az életéről nem tudott meg túl sokat azon kívül, hogy gimi után egyből utazgatni kezdett, és most csak pár hétre jött haza. Viszont iszonyatosan kedves volt, és már a megjelenése miatt is egyből felhívta magára a figyelmet. Igazi hippi volt a rasztázott, természetes vörös hajával, a karját pedig színes virágtetoválások borították. Esther nem ivott alkoholt, viszont szorgalmasan újratöltögette Bill poharát, és még arra is figyelt, hogy mellé mindenki elegendő sós mogyit és vizet igyon. Olyan volt, mint egy földre szállt tündér. Aki történetesen a fél világot körberepülte már.

- Bill, lejössz velem egy cigikére? - kérdezte Kim.

- Andreas elhagyott? - nevetett Bill. A bulik elején mindig össze vannak nőve, aztán általában amikor Andreas inni kezd, akkor válnak szét.

- 10 perce a telefonján lóg, nem várok többet. Gyertek, tekerek nektek is!

- Te is jössz? - kérdezte Esthertől. Tudta, hogy nem dohányzik, de a lány ennek ellenére bólintott, és vidáman felpattant, hogy lemenjenek a ház elé. Bill alapból nagyon utálta, ha egy lakásban nem lehetett simán az ablakból cigizni, de most, hogy a tavasz alkalmából kezdett jó idő lenni, már egészen kellemes volt kicsit kimenni a szabad levegőre.

Amint leértek az épület elé, Kim rögtön a lényegre tért.

- Na mesélj, mi volt azzal a csajjal, akinek van barátja?

Bill elvörösödött.

- Ezt komolyan most kell megbeszélni? - kérdezte frusztráltan. Nem is értette hogy gondolta Kim, hogy ezt akkor kell felhoznia, amikor egy idegen lány van mellette.

- Esther most fog kiköltözni egy hippi kommunába. Hidd el, hogy én jobban el foglak ítélni, mint ő.

- Kedves, hogy ezt mondod - felelte Bill cinikusan.

- Nem hippi kommuna, hanem önfenntartó ökogazdaság - javította ki Esther.

- Tényleg? - nézett Bill meglepetten.

- Aha - mosolygott a lány. - Jövő hétvégén még itthon leszek, és utána valamikor indulunk egy barátommal.

Bill megörült az új témának.

- És mit fogtok ott csinálni? - érdeklődött. - Ez valami farmszerű, vagy mi?

- Egy kis falu lényegében. Nagyrészt fiatalok laknak ott, és mi termelünk mindent. Az ismerősöm, akivel megyek, tavaly már volt ott egyszer pár hétre, és kérdezte, hogy nincs-e kedvem visszamenni vele, én meg mondtam, hogy miért ne. Portugáliában még amúgy sem éltem.

- Sose nyugszol le - nevetett Kim.

- Miért, ti nem szerettek utazni?

- Hát, ha minden jól megy, akkor én zenei menedzsmenttel szeretnék foglalkozni, és remélem, hogy utazgatós munkám lesz - szerénykedett Bill.

- Ez eddig a legmenőbb karriercél, amit egy közgázostól hallottam - bólogatott elismerően Esther.

- Azért a hivatásos utazó menőbb - vigyorgott Kim, nehogy Bill túl jónak érezze magát. - Amúgy szeretnék én is, de egyelőre nincs ilyenekre pénzem.

- Én is majd inkább egyetem után - helyeselt Bill.

- Egyetem után meg jön a munkahely, aztán a másik munkahely, aztán a család... - sorolta Esther unott hangon.

- Jó, azért nem mindenki olyan, mint te - mondta Kim. - Én nem tudnám csak úgy itt hagyni a barátaimat, és pénz nélkül nekivágni a nagyvilágnak. 

- Én talán csak akkor, ha valami nagy változás lenne - töprengett Bill.

- Nagyon becsülöm benned, hogy neked ez megy, de nem mindenki ilyen típus - mondta ki végül Kim. Bill is egyetértett.

- Én csak azt mondom, hogy kifogások mindig vannak - védekezett Esther. - Az én filozófiám, hogy ha valamit akarsz az életben, akkor csak lépj egyet, és csináld!

Amint kimondta, odalépett Billhez, és egy hosszú puszit nyomott a szájára.

- Nagyon kell pisilnem, de majd fent találkozunk - mondta a lány széles mosollyal, és visszaszaladt a házba.

Bill és Kim egyformán csodálkozva néztek egymásra, és mindketten elnevették magukat. Hirtelen egyikük sem tudta mit lehet erre mondani, de helyettük megtette valaki más.

- Ez nem tűnt szarnak! - kiáltott oda nekik a rejtélyes alak távolról.

- Tom? - nézett Bill összezavarodva, amikor a sötétségből belépett a lámpák fénye közé. - Te mit keresel itt?

- Úgy néz ki mégis egy bulira jöttünk - mondta ő is hitetlenkedve.

- Ó, akkor itt a sellőlány is? - lelkendezett Kim.

- Ja. Georggal beugrottak még boltba, de jönnek ők is mindjárt.

- De jó, hogy itt vagy te is! - lelkendezett Kim. Átkarolta a nyakát, és adott neki két puszit.

Utána Billre nézett. Korábban sokszor üdvözölték egymást öleléssel, de most mintha hezitált volna. Hogy semmiképpen se alakuljon ki kínos helyzet, Bill kezdeményezett, és barátian megölelte. Az elmúlt hetek hullámzó eseményei fényében kicsit merev volt persze, de azért baráti.

- Ennyire szeretjük Arielt? - reagálta le a témát Bill kis fáziskéséssel.

- Van egy stílusa, de ha megismered, akkor nagyon aranyos - bólintott Kim.

- Aha, tényleg egész jófej - mondta Tom is. - De inkább arról beszéljünk ki volt az előbbi szerencsés.

- Bill mai csaja - válaszolt helyette Kim.

- Nem - nevetett Bill. Zavarban volt. Nem akarta, hogy Kim azt gondolja róla, hogy valami őrült csajozógép lett. Se azt, hogy Tom azt higgye mindezt miatta teszi.

- Pedig úgy tűnt!

- Aranyos nagyon, de nem igazán az esetem.

- Na ő most épp miért nem? - forgatta a szemeit Kim. - Tök jól kijöttök, szép csaj, mi nem az eseted benne?

Bill a nyakát dörzsölte, és azon morfondírozott hogyan fogalmazza ezt meg a lehető legfinomabban.

- Egy kicsit túl... Hippi...

- Nem jön be a raszta?

- Nem, nem az, hanem... Igazából nekem kicsit offos az, hogy nem szőrtelenít.

Tom annyira nevetett ezen, hogy a cigijét is leejtette. Bill is elmosolyodott, de sejtette, hogy Kimnek mi lesz a reakciója, rá se mert nézni.

- Mi van? - kérdezte a lány felháborodottan.

- Jó, tudom, hogy ez szexista, de akkor se tetszenek a szőrös nők.

- A volt barátnőid soha nem voltak szőrösek melletted, vagy mi? - forgatta a szemeit a lány.

- Nem azt mondom, hogy soha nem hagyhatja meg, csak legalább ilyen alkalmakkor - próbálta elmagyarázni Bill. - Tom, állj már mellém!

- Nekem nincs bajom ezzel, igazából az ő teste, azt csinál vele, amit akar. Én így is dugnám - vont vállat Tom. Bill nem hitt a fülének, hogy pont Tom adja elő mennyire nem számít a külső, de mielőtt reagálhatott volna, Kim bombaként robbant.

- Mi a fasz van veled Bill? - kiáltott fel a kelleténél hangosabban. Utána kicsit visszavett a hangerőből. - Esther nem elég szexi, mert szőrös a lába, Ariel biztos buta csak mert magas a hangja, de közben meg simán megdugsz egy csajt akinek barátja van?

- Összejöttetek végre Megannal? - kapta fel Tom a fejét azonnal. Ez a hozzászólása túl sokat nem segített.

- Te hány csajjal kavarsz, de most őszintén? - nevetett Kim szarkasztikusan.

- Nem - válaszolt Tomnak. - Senkivel nem kavarok, hagyjatok már.

Karba tett kézzel elszívta az utolsó slukkot, és látványosan odébbment elnyomni a csikket. Egyre jobban idegesítette ez a téma. Amikor visszament, kínos csend fogadta. Látszott Kimen, hogy kicsit megbánta, amiért ennyire ráförmedt.

- Jó, én nem ítélkezem - mondta bocsánatkérően. - Én is megbocsátottam, amikor Andi megcsalt egyszer, de...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert abban a pillanatban megjelent Georg és Ariel - látszólag az új sztárpár. Kim úgy borult a nyakukba, mintha ezer éve nem látták volna egymást. Nagyon lelkes volt, hogy ők ketten együtt vannak. Tommal viszont ösztönösen összenéztek. Ha valami tabutéma volt Kim előtt, akkor az, amibe belekezdett. A nagy üdvözlés közepette egyikük se tért vissza a témához, de kínosan néztek Kimre. A feszültséget valószínűleg a lány is érezhette.

- Majd folytatjuk, jó? - mondta Kim, mielőtt elindultak volna vissza a lakásba. Bill bólintott, megszorították egymás kezét. Kicsit rosszul esett neki, hogy Kim olyan durván leoltotta, de most, hogy belegondolt Kim kapcsolatában milyen problémák vannak, inkább sajnálta. 

- Én még elszívok egy cigit, valaki nem marad lent velem? - kérdezte Tom. Bill számára egyértelmű volt, hogy most csak rá gondolt. Annak ellenére, hogy egy ideje már kerülte azokat a szituációkat, amikor kettesben kellett maradniuk, rábólintott. Nem fogja örökké megúszni...

- Még mindig csak egy lányról tud? - kérdezte Tom, miközben rágyújtott. Billt is megkínálta, de neki nem volt kedve még egyet elszívni, inkább Tom cigijéből kért egy slukkot. 

- Ezek szerint... - vont vállat Bill. - Próbáltam beszélni Andi fejével múltkor, hogy ez így nagyon nem okés, de nem hiszem, hogy bármit is hatott. Mondjuk nem tudom mennyire akarok belefolyni...

- Én ebből ki akarok maradni, nem a mi dolgunk.

- Nem akarom én se, hogy szétmenjenek, de ha engem csalnának meg, azért arról szerintem tudni szeretnék.

- Én meg inkább nem - nevetett Tom halkan. Kifújta a füstöt. - Ne aggódj miattuk, nincs sok közöd hozzá. Meg amiatt a csaj miatt se, akit Kim mondott - mondta meglepően kedvesen. 

- Kimet sajnálom, de ezt leszámítva amúgy tök jól vagyok - vont vállat Bill.

- Na az jó, rád fért - mosolygott Tom, és megszorította a vállát.

Bill nem számított erre a váratlan komolyságra és kedvességre, nem is tudott hirtelen mit mondani. Magán is meglepődött, hogy mennyire fontos volt neki Tom véleménye. Persze önként biztosan nem kérte volna ki, de azért jól esett hallani. Csak mosolygott, szemét lesütve, és az árnyékukat bámulta.

- Köszönöm kérdésed, én is jól vagyok - jelentette be Tom szarkasztikusan. Bill felkapta a fejét.

- Bocsi, elbambultam. És veled mi újság? - kérdezte nevetve.

- Most mondtam, jól vagyok.

- Akkor jó, örülök.

- Én is - vigyorgott Tom, aztán mindketten jót nevettek ezen a kínosan nevetséges beszélgetésen, és elindultak a tizedik emeleti lakásba, ahol a buli zajlott. - Na és milyenek az emberek, akiket nem ismerünk? - érdeklődött Tom a liftre várakozva. 

- Elmegy - mondta Bill vállat vonva. - Estherrel beszélgettem főleg, ő elég jófej.

- Csak még mindig válogatós vagy...

- Azt hiszem.

Bill újra megvonta a vállát, aztán hülyén érezte magát, hogy csak a vállát vonogatja. Tomra nézett, hogy észrevette-e egyáltalán, de Tom egy feliratot olvasott a lift falán. Irigyelte Tomot, hogy ennyire le tudott szarni úgy egyébként mindent. Bill agya mindig azon pörgött, hogy mások mit gondolnak róla, Tom ezzel szemben lazán olvasgatta a falba vésett dátumokat. Bár neki is ilyen egyszerű lett volna...

- Amúgy szerinted is gáz vagyok? - kérdezte Bill. Tom felvont szemöldökkel nézett rá, aztán kinevette.

- Nem - mondta. Bill is szélesen mosolygott, néhány másodpercig pedig csak nézték egymást. 

Bill háttal a falnak támaszkodott. Azon gondolkodott, hogy mit csinálna, ha nem érdekelné mások véleménye. Ő is utazna? Nem, valószínűleg ugyanezen a pályán maradna, elvégre ezt szereti. Hogy ebben a pillanatban mit csinálna szívesen? Igazából csak jól akarta magát érezni. Tomra nézett, és a homlokát ráncolta, amikor bevillant a fejében, hogy most szívesen megcsókolná. Nevetve megrázta a fejét, először nem akart hinni a saját agyának. A cipőjét nézte, aztán újra Tomot. Túl sok ideje nem volt analizálni a helyzetet, de két másodperc morfondírozás után arra jutott, hogy az elmúlt hetekben lévő kalandjaik fényében már nincs túl sok értelme tagadni.

- Nem akarok visszamenni - mondta ki végül.

- Miért? - nézett rá furcsán Tom. - Akkor hova akarsz menni?

Bill erősen beleharapott az ajkaiba belülről.

- Hozzád vagy hozzám?

Előző rész | Következő rész